tag:blogger.com,1999:blog-57668800492986209092024-03-14T11:18:38.033+05:30मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ान (Maina Bhojpuri Magazine)मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ान, भोजपुरी पत्रिका, साहित्यकोश, कविता, कबिता, कहानी, लेख, संस्मरण, व्यंग्य, नौटंकी, यात्रा वृतांत, लोकसाहित्य, संस्कृति, कहाउत, संत साहित्य, भाषा, Bhojpuri literary Magazine Language Poetry Poems bhojpuri stories, bhojpuri articles, bhojpuri gazal, bhojpuri kabita, bhojpuri kahani, bhojpuri katha, bhojpuri lekh, Bhojpuri magazine, Bhojpuri language, bhojpuri essays, bhojpuri travelogue, bhojpuri memoirs. bhojpuri satire, bhojpuri plays, Nautanki, Bhojpuri culture, मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.comBlogger1435125tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-23690424925267421422024-03-06T17:52:00.006+05:302024-03-06T17:52:59.633+05:30पाती - गुरुविन्दर सिंह<div style="text-align: center;"><b>मिलल की जइसे भूलल थाती</b></div><div style="text-align: center;"><b>लिखल तहार मिलल जब पाती।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>रोजे रात निहारत रहनी</b></div><div style="text-align: center;"><b>हीते-नाते सबसे कहनी</b></div><div style="text-align: center;"><b>बहल लोर मोर साँझ-पराती।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>मन में, बहुते बिसवास रहल</b></div><div style="text-align: center;"><b>हियरा लुतियन के वास रहल</b></div><div style="text-align: center;"><b>बरली ओह से दियना-बाती।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>मिले साँझ रोजे दिन-रैना</b></div><div style="text-align: center;"><b>बिन मांझी मोरा नइया सूना</b></div><div style="text-align: center;"><b>खेले खेल समय उत्पाती।</b></div><div style="text-align: center;"><b>लिखल तहार मिलल जब पाती।</b></div><div style="text-align: center;"><b>------------------------</b></div><div style="text-align: center;"><b style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifo0zna1Jk2yplj2degXUJVxC9x_ZucHp6goo_kF578oTd3wmJenW4JbG4bItNUGUIBISdKQva2Twb_ces9kvTPD4MgxZhORXy3uPURcUVkGdjRo_xieCZAkaxB8Srjpyz1L9QQNXDjM8/w183-h200/guruvindra+singh.jpg" /></b></div><div style="text-align: right;"><b>लेखक परिचय:-</b></div><div style="text-align: right;"><b>नाम: गुरुविन्दर सिंह</b></div><div style="text-align: right;"><b>बलिया उत्तर प्रदेश</b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-57343785850999972362024-03-05T08:30:00.028+05:302024-03-05T08:30:00.237+05:30हमहुँ सम्मानित होखब - मिर्जा खोंच<div style="text-align: center;"><b>कविता में हम छींकब सगरो कविता में हम खोंखब</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>लाग रहल बा तब जाके हमहूँ सम्मानित होखब।</b></div><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">हम का जानी साहित्य ह का, का होखेला ई भाषा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बाकिर जे लिख के देदेना उ बन जाला परिभाषा।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">इन कर उनकर माल खपा के जब अपना के जोखब</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">लाग रहल बा तब जाके हमहूँ सम्मानित होखब।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">धरम के नाम पर दंगा बा, भगवन ई अउरो होखे</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">एहि में नेता बन जाएब काहे जाईं रोके।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जेतना खून बही उहवाँ अपना कुरता में सोखब</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">लाग रहल बा तब जाके हमहूँ सम्मानित होखब।</div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">--------------------------------</span></div><div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEzr84YHiprR0KOie9_VaHbbMwKYQicZf2LcSm2YKVbcr2Ti2CVUiOrDQ_-T2wbpoHC-mOdlYplyNxq2qd9hxrbRSeyanZ1GXe8qph1P-OFcRgc7l0eTStZT_dBBqZ_C9dsab8O6kCiXY/s1600/%25E0%25A4%25AE%25E0%25A4%25BF%25E0%25A4%25B0%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%259C%25E0%25A4%25BE+%25E0%25A4%2596%25E0%25A5%258B%25E0%25A4%2582%25E0%25A4%259A.jpg" style="clear: left; float: left; font-weight: bold; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEzr84YHiprR0KOie9_VaHbbMwKYQicZf2LcSm2YKVbcr2Ti2CVUiOrDQ_-T2wbpoHC-mOdlYplyNxq2qd9hxrbRSeyanZ1GXe8qph1P-OFcRgc7l0eTStZT_dBBqZ_C9dsab8O6kCiXY/s1600/%25E0%25A4%25AE%25E0%25A4%25BF%25E0%25A4%25B0%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%259C%25E0%25A4%25BE+%25E0%25A4%2596%25E0%25A5%258B%25E0%25A4%2582%25E0%25A4%259A.jpg" /></a><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><a href="https://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%AE%E0%A4%BF%E0%A4%B0%E0%A5%8D%E0%A4%9C%E0%A4%BE%20%E0%A4%96%E0%A5%8B%E0%A4%82%E0%A4%9A" style="font-weight: bold;"></a><a href="https://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%AE%E0%A4%BF%E0%A4%B0%E0%A5%8D%E0%A4%9C%E0%A4%BE%20%E0%A4%96%E0%A5%8B%E0%A4%82%E0%A4%9A">मिर्जा खोंच</a></div></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-34647045665420151512024-03-04T16:23:00.003+05:302024-03-04T16:23:20.989+05:30खेते से जब खटिके - पंकज तिवारी<div style="text-align: center;"><b>खेते से जब खटिके फलाने, अपने घरे में आवेले।</b></div><div style="text-align: center;"><b>लेइ लोटा में पानी दुल्हनिया, गुड़े के साथे धावेले।।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>घुट-घुट एक्कइ सांस में पूरा लोटा चाटि गयेन भैया,</b></div><div style="text-align: center;"><b>टक-टक एकटक दुलहिन देखे केतना थका रहेन सैंया।</b></div><div style="text-align: center;"><b>तर-तर चूये तन से पसीना गमछा लेइ झुरवावेले।</b></div><div style="text-align: center;"><b>खेते से जब खटिके फलाने, अपने घरे में आवेले।।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>गोरू बछरू के कांटा कोयरे के करत जुगाड़ रहिन,</b></div><div style="text-align: center;"><b>दुलहिन बड़ी गुनागर रहलीं खटि के खाना खात रहिन।</b></div><div style="text-align: center;"><b>एहर-ओहर के कानाफूसी में ना समय गंवावेले।</b></div><div style="text-align: center;"><b>खेते से जब खटिके फलाने अपने घरे में आवेले।।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>रोज समय से छोटके के ऊ भेजत रहिन सकूले में,</b></div><div style="text-align: center;"><b>बड़का लइका बहीपार बा खटइ न कब्भों भूले में।</b></div><div style="text-align: center;"><b>अंगुरी धइ के रोज सिखावंइ समझ में नइखे आवेले।</b></div><div style="text-align: center;"><b>खेते से जब खटिके फलाने अपने घरे में आवेले।।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>आज दुलहिनों गुस्से में बा पारा चढ़ल अकाश में,</b></div><div style="text-align: center;"><b>बड़का गोल बा दिना भरेसे बहुतइ पिटे भड़ास में।</b></div><div style="text-align: center;"><b>संझा कि जब लउटा बड़का बेलना पीठिया साजेले।</b></div><div style="text-align: center;"><b>खेते से जब खटिके फलाने अपने घरे में आवले।।</b></div><div style="text-align: center;"><b>---------------------------</b></div><div style="text-align: center;"><b style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEideNXQPa2Zbp_LGvQ0AzrBalOdoRb1458XRsoRYm1v8bhVnRWGV-KvwkcEQZkNVR-a2pokE5EbBpujH1IGwnkaCF-sRPpOIMKK7FFXlzM2U0RLab0_cB-I-ArfQj7Sh6H9BNVPQdxLXSM/s320/WhatsApp+Image+2020-08-15+at+6.41.48+PM.jpeg" /></b></div><div style="text-align: right;"><b>पंकज तिवारी</b></div><div style="text-align: right;"><b>नई दिल्ली</b></div><div style="text-align: right;"><b>9264903459</b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-60867402143571119722024-03-04T08:30:00.001+05:302024-03-04T08:30:00.266+05:30दोहा - केशव मोहन पाण्डेय<div style="text-align: center;"><b>पानी अँखिया के मरल, बदलल जग के रीत।</b></div><div style="text-align: center;"><b>लंपट ठाढ़ बुलंदी पर, पनिहर बा भयभीत॥1</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>बनि जाले जिनगी सहज, सुखदाई के इत्र।</b></div><div style="text-align: center;"><b>मिलले अगर सुभाग से, एको मनगर मित्र॥2</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>चिरई चहके भोर में, करे जगत उजियार।</b></div><div style="text-align: center;"><b>जइसे बेटी चहकि के, सुखद करें संसार॥3</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>जिनगी के दरियाव में, मन पुरइन के पात।</b></div><div style="text-align: center;"><b>अरथ बुझे बिनु घाव दे, बात बात में बात॥4</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>जिनगी रोज पढ़ा रहल, डेग डेग पर पाठ।</b></div><div style="text-align: center;"><b>ऊहे अरथ न बुझेला, जेकर जियरा काठ॥5</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>----------------------------------</b></div><div style="text-align: center;"><b style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcPwmJ96F5Hz_PpvQh-ZsU6K_sYlw-suEpeiWcnA_uwF-vma3IWfjXmRXiAjrdLfGNBMPeWPGVVQRPVTM4HETaa86sJ6Iu2Hh85P51GFdOXmK7b4TT3V1EaPYCHjsZUUj2R51edTshtw0/s0/%25E0%25A4%2595%25E0%25A5%2587%25E0%25A4%25B6%25E0%25A4%25B5+%25E0%25A4%25AE%25E0%25A5%258B%25E0%25A4%25B9%25E0%25A4%25A8+%25E0%25A4%25AA%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25A3%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25A1%25E0%25A5%2587%25E0%25A4%25AF.jpg" /></b></div><div style="text-align: right;"><b>लेखक परिचय:-</b></div><div style="text-align: right;"><b>नाम - <a href="https://www.maina.co.in/p/keshav-mohan-pandey.html">केशव मोहन पाण्डेय</a></b></div><div style="text-align: right;"><b>2002 से एगो साहित्यिक संस्था ‘संवाद’ के संचालन।</b></div><div style="text-align: right;"><b>अनेक पत्र-पत्रिकन में तीन सौ से अधिका लेख</b></div><div style="text-align: right;"><b>दर्जनो कहानी, आ अनेके कविता प्रकाशित।</b></div><div style="text-align: right;"><b>नाटक लेखन आ प्रस्तुति।</b></div><div style="text-align: right;"><b>भोजपुरी कहानी-संग्रह 'कठकरेज' प्रकाशित।</b></div><div style="text-align: right;"><b>आकाशवाणी गोरखपुर से कईगो कहानियन के प्रसारण</b></div><div style="text-align: right;"><b>टेली फिल्म औलाद समेत भोजपुरी फिलिम ‘कब आई डोलिया कहार’ के लेखन</b></div><div style="text-align: right;"><b>अनेके अलबमन ला हिंदी, भोजपुरी गीत रचना.</b></div><div style="text-align: right;"><b>साल 2002 से दिल्ली में शिक्षण आ स्वतंत्र लेखन.</b></div><div style="text-align: right;"><b>संपर्क –</b></div><div style="text-align: right;"><b>पता- तमकुही रोड, सेवरही, कुशीनगर, उ. प्र.</b></div><div style="text-align: right;"><b>kmpandey76@gmail.com</b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-53245161750218602902024-03-03T22:08:00.002+05:302024-03-03T22:08:08.687+05:30चइत दुआरे ठाढ़ - दिनेश पाण्डेय<div style="text-align: center;"><b>फगुआ के अनवाध में, चइत दुआरे ठाढ़।</b></div><div style="text-align: center;"><b>ललकी किरिन परात के, तकलसि घूघा काढ़।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>मादक महुआ गंध में, डूबल बनी समूल।</b></div><div style="text-align: center;"><b>हवा कटखनी बिन रहल, मउनी भरि-भरि फूल।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>चइता के धुन अस चढ़ल, भइल असंभो बात।</b></div><div style="text-align: center;"><b>लँवडा संग जटेसरो, नचले सारी रात।</b></div><div style="text-align: center;"><b>-----------------</b></div><div style="text-align: center;"><b style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8rFJUjBNaByIhiUH7s72kpo_hI14SjZ1SE_9lmOTzUvZmnsym2dMoaF4TNVjuWm1eb2dxDqUS2NezlQME_TjFUN8BK7Nms7GQPcc9uOFvEHm8qi-MFcxhKurw-5N9FFSSd9EBcsd-5-U/s200/Dinesh+Pandey.jpeg" /></b></div><div style="text-align: right;"><b>लेखक परिचय:-</b></div><div style="text-align: right;"><b>नाम - दिनेश पाण्डेय</b></div><div style="text-align: right;"><b>जन्म तिथि - १५.१०.१९६२</b></div><div style="text-align: right;"><b>शिक्षा - स्नातकोत्तर</b></div><div style="text-align: right;"><b>संप्रति - बिहार सचिवालय सेवा</b></div><div style="text-align: right;"><b>पता - आ. सं. १००/४००, रोड नं. २, राजवंशीनगर, पटना, ८०००२३</b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-74993838237125511152024-03-02T08:30:00.111+05:302024-03-02T08:30:00.118+05:30कवना अँटका में अँटकल बसंत - कनक किशोर<div style="text-align: justify;"><b>मौसम के सिरमौर हऽ बसंत। अइसे सब मौसम के आपन महत्व आ विशेषता होला। बाकिर बसंत के एगो अलगे राग आ रंग होला। बसंत आवते मन रंगीन हो जाला। का बूढ़ा का जवान, का खेत का बधार, का हवा का बयार सब में मादकता भर जाला। सब जीव जंतु में एगो उल्लास भर जाला शीत ऋतु भाग खड़ा होला। चहुंओर हरियर बधार रंग-बिरंग के फूल से भर जाला। बधार देख लागेला कवनो तरूणी हरियर समीज पर गोटेदार दुपट्टा लहरवले आकाश अपना मुट्ठी में करे खातिर उड़ रहल बिया भा सज-धज के अपना प्रेमी से मिले बदहवास भाग रहल बिया, एने-ओने तिकवत।</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">जइसे मनई के जिनिगी में यौवन आवेला ओसहीं बसंत प्रकृति के यौवन हऽ। 'बसंत पंचमी' बसंत के आगमन के त्योहार हऽ। भागत सर्दी, बड़ होत दिन, गुनगुनी धूप शीत से दुबकल मनई के देह में गर्मी आ मन में उज्जास भर देला।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">कवि बसंत के अपना कविता में समेट लेल चाहेला। प्राकृतिक चित्रण बिना कविता के दुनिया अधूरा रह जाला। कवियन के प्रिय ऋतु हऽ बसंत। पतझर के मारल नंगा गाछि-बिरिछ-धरती हरियरी के आगोश में समाई अइसन इतराले जइसे बिरह में जरत कनिया एकाएक बिना कवनो पूर्व संदेश के अपना प्रियतमा के आगमन पर इतराले। आम पर मंजर के माधुकता, सेमर वन लाल फूल से लदल, टेसू के बन के एगो अलगे लालित्य, कचनार अपना जवानी पर, महुआ से टपकत मदन रस,बाग-बगइचा-फूलवारी फूल आ फल से लदल आ ओह पर फगुनहटा बयार मन आ मनई के कहाँ रहे देला अपना आप में। ढोल, मंजीरा, झाल संग फगुआ के ताल, चइता के बोल पर डोलत गोल सुतलो बिरह के जगा देला।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">प्रेम के ताकत बसंते ऋतु में देखत बनेला। भाई केशव मोहन पांडे भले कहत होखस जिनिगी रोटी ना हऽ बाकिर ओहू बदहाल जिनिगी में प्रेम के ताकत के अनुभव करत कहले बाड़ें- " नेह से/ रसगर होके/बज्जर रहिलो/ अँखुवाये लागेला"।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">कोयल के कुक मीठ होला बाकिर बिरहिन के ना भावे। प्रेम के गीत एक देने सुनाला त दूसर देने बिरह अग्नि के ज्वाला धधकत रहेला। ओहू धधकत ज्वाला के बीच प्रेम अंखुआ प्रेमी मन हिरण जस कुलांच मारेला अपना प्रेम से मीले खातिर। बसंत आ गइल पूछे के ना परे केकरो से, ऊ खुद बता देला कि हम आ गइनीं। माटी के आपन एगो सुगंध रहेला बाकिर बसंत आ ओह पर आ वातावरण में प्राकृतिक इत्र के छिड़काव कर देला। तबे तऽ सूर्यकांत त्रिपाठी निराला कहले बाड़ें-</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">लता-मुकुल-हार-गंध भार भर,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बही पवन बंद मंद मंदतर,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जामी नयनों में वन-</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">यौवन की माया।</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">बसंत के मनोहर छंटा निराला जी के नजर में -</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रँग गई पगइ-पग धन्य धरा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">हुई जग जगमग मनोहरा।</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">भारत त उत्सव के देश ह।हर माह में कवनो ना कवनो परब उत्सव आवेला। बाकिर बसंत ऋतु तऽ पूरा महीनवे उत्सव आ उल्लास के हऽ। एही से एह राग रंग के उत्सव के नाम बसंतोत्सव पड़ल। भोजपुरिया संस्कृति में बसंत के सांस्कृतिक आ सामाजिक दूनों महत्व बा। फगुआ आ चइता समष्टि के समरसता के त्योहार हऽ। सरसों आ गेहूं के खेत मन के लुभावे लागेला। रबी फसल घरे आवेला। किसान गदगद हो जाला।शादी बिआह के बाजा बाजेला। होली के रंग से कपड़े ना मनो रंगा जाला। होली के राग रंग में बुढ़वन अपना के ठुमके के से ना रोक पावे। संबन्धो के बन्धन टूट जाला, मनई के मस्ती के आलम ई रहेला।तब त कहल गइल बा 'भर फागुन बुढ़वा देवर लागे'। अतनो भर रहित तऽ ठीक रहे मनसोख बुढ़वा पूछ बइठेला बुढ़िया से 'कवना घर में सुतले पतोहिया'। निराला जी होली के इहे रंग देखि कहले होइहन-</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">होली मची ठौर - ठौर</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">सभी बन्धक छूटे हैं।</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">एह छूट आ बंधन टूट में अश्लीलता नइखे, प्रेम के झलक आ नोंक-झोंक बा। बाकिर एही छूट के कुछ लोग नजायज फायदा उठा के रंग के बदरंग कऽ देला। पारंपरिक होली आ चइता में खूब सिंगार रस मिलेला, जे कहीं से अश्लील ना होखे। बाकिर आजु ओहि छूट के लाभ लेत अश्लीलता एह ढंग से परोसा रहल बा कि अश्लील देख के लजा जाता। कुछ लोग सलिलो के नाम पर का परोस रहल बा ओह खातिर अश्लील के डिक्शनरी देखे के पड़ेला। राग रंग आ उत्सव के ऋतु बसंत मनो के बउरा देला। चौधरी कन्हैया प्रसाद सिंह जी एकरा के मस्त महीना के संज्ञा देत आपन ' बसंत ' कविता में कहले बानीं कि -</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">आइल मस्त महीना सजनी, धरती पर मुस्कान रे।।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">झुकल आम के डाढ़ि बौर से, भीतर कोइली बोलल</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">साँझ समीरन बहल मस्त हो, बिरहिनि के मन डोलल</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">महुआ के डाढ़ी पर उतरल, हारिल लेइ जमात रे।।</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">पौराणिक कथा के अनुसार बसंत के कामदेव के पुत्र कहल गइल बा। कवि देव बसंत ऋतु के वर्णन करत कहले बाड़े कि रूप आ सौंदर्य के देवता कामदेव के घर पुत्रोत्पत्ति के समाचार मिलते प्रकृति झूम उठल, पेड़ नव पल्लव के पालना डाल देलस, फूल वस्त्र पहिरवलस आ पवन झूला झुलावे लागल आ कोयल गीत सुनाके बहलावे लागल।भगवान कृष्ण गीता में कहले बाड़ें कि ऋतुयन में हम बसंत हईं। बसंत प्रेम के पर्याय ह, काम आ सिंगार के सहाय्य ह।अमीर खुसरो के शब्दन में बसंत के निखार देखत बनेला -</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">सकल बन फूर रही सरसों</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">अम्बवा फूटे, टेसू - फूले,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कोयल बोले डार - डार,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">और गोरी करत सिंगार।</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">बाकिर सभकर बसंत एक जस कहाँ होखेला। सुभद्रा कुमारी चौहान इहे बिचारत कहले बाड़ी 'वधु वसूधा पुलकित अंग - अंग/ है वीर देश में किन्तु कंत/ वीरों का कैसा हो बसंत।' ओइसहीं रोटी आ पेट खातिर पलायन के दंश झेल रहल युगल के मन में बसंत फुटे - फरे - फुलाये के पहिले मुरझा जाला।पेट के भूख के आग बसंत के झुलसा देला।फगुओ के रंग काटे दउड़ेला। हरियर पियर बधार नीक ना लागे। ओकरा इयाद आवेला भारतेन्दु के 'टूट टाट टपकत घर खटियो टूट, प्रिय की बांह उसिसवा लूट'।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">साल में बारह महीना होला बाकी फागुन आ चइत हटा देल जाय तऽ जिनिगी में कतना रंग- रास बाची, गंवई संस्कृति के सुगंध कतना बाची ई केकरो से छुपल नइखे। 'बाकी चइत के झकोर जनि माँगऽ' में लेखक बलभद्र फागुन आ चइत के विविधता आ उल्लास से तऽ परिचय करावते बाड़न साथ हीं फगुआ, चइता के लय -ताल, धुन, गाँव के रीति-नीति, खेत-बधार के हाल, गँवई जिनिगी के चाल,आपस के बात -विचार, किसान आ मजूर के मनोभाव, किसान के दरद पर बड़ा खुल के आ बेवाकी से आपन बात रखले बाड़े जे गँवई माटी के साँच है। तनि लेखक के शब्द में किसान के पीर देखीं।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">"जे देश-दुनिया के अन्न देला - आपन रंग में रंग देवे के कूबत राखेला - जे मौसम के मतलब बूझेला - एह सोगहग समाज के हालत आज ठीक नइखे। एह समाज के साथे क्रूर मजाक कइल जा रहल बा। ई बेवस्था एह समाज के हित के अनदेखा कर रहल बिया। आपन उपेक्षा कबले सही!ई हिस्सा खड़ा हो रहल बा। आपन हक अधिकार खातिर आवाज उठा रहल बा। फागुन के रंग आ चइत के झकोर बेकार ना जाई। धूर से गुलाब तक के हउवे ई सफर। गावे से ललकार तक के।"</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">प्रेम आ बिरह जस सुख आ दुख साथे चलेला आगे पीछे बाकी गाँव के माटी में रचल बसल मनई के याराना पीर से अधिका बा तवनो पर हार माने वाला जीव ना ह फागुन के रंग आ चइत के झकोर से जिनिगी के रंगे रचे के कोसिस से बाज ना आवे। एह में कवनो शक के गुंजाइश नइखे।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">बसंत के कहानी कहला से ना ओरिआई त सार बाति कहत अतने कहब -</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">पीत सरसों,हरियर गेहूं, आहट बसंत के आ गइल</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">आमे मोजर,सेमर फूल, देखि धरती बउरा गइल।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">पतझड़ भागल, कोंपल फुटल, जंगल गावे गीत</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रंग गुलाल भरल बगिया,देखि मन अगरा गइल।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">मंद पवन मन आग लगावे, चहुंओर मंगल गीत</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कहीं फाग मृदंग संग बाजे, सुनी मन रंगा गइल।</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">बसंत दुआरी पर दस्तक दे रहल बा। मन ओकर आगाज़ नइखे महसूसत। मौसम के मिजाज गरमा गइल बा। बाग- बगइचा कटा गइल। जंगल- पहाड़ उधिया गइल। नदी- ताल- तलैया सूखा गइल। हिमालय दरकत बा। ग्लेशियर पिघलत बा। परिवेश विकास रथ के धूल- धुआं से भर गइल बा। प्रकृति से दूर जा रहल मनई कृत्रिमता के जाल में फँस गइल बा। लोक परंपरा से दूर जात मनई के करनी आज बसंत के राग रंग बदरंग कर देले बा। रूसल बसंत के मनावे के आई? सांच बतावत ओकर गुण गावे के होई स्थिति के भयावहता के समझे खातिर। ना मानी मनई त कागजी आ आभासी बसंत निर्मित कर मन के बहलावे के होई। एही भाव के एगो रचना -</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बसंत उदास आज ,बदलत आपन रूप देख</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">उजड़त बाग बगीचा देखि, बसंतो खउरा गइल।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रोज ओला, रोज बारिश,मादक गंध धोआ गइल</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">राग - रंग अब ऊ ना रहल,मधुमास के खा गइल।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रूप लावण्य बसंत के, नइखे लउकत आज कहीं</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रोमांस के रोमांच ना रहल,सेज के आस सेरा गइल।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">किशोर के कुटिया बिरान, बसंत राह भूला गइल</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">सेज सजावे के ख्याल, मौसम देखि ओरा गइल।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">ई देख बुझात नइखे, सांचहूं राग-रंग से भरल बसंत राह भूला गइल बा। बुझाता कवनो बरियार अँटका में अँटक गइल बा बसंत। 'अँटका में परल बसन्त' के लेखक बलभद्र गाँव- घर, खेती - बारी, रीति - नीति के बदलत चाल संगे भागत बसन्त के रूप देखि, डिजिटल बसन्त के गाँवन में घुसत देख चिंतित नजर आ रहल बाड़ें। ऊ कहत बाडें कि आदमी के बदलत जीवन शैली में रूहचूह बसन्त कहीं भेंटाइयो जाता तऽ मन उदास रहता। प्रकृति में बसन्त कम बेसी हेर फेर में लउक जाता बाकी आदमी के बसन्त त भागल जा रहल बा अँटका में। कारण बा बेरोजगारी, महँगाई, भ्रष्टाचार, तिकड़मबाजी के जबरदस्त मार। ई हम ना बलभद्र कह रहल बाड़ें जे देख रहल बाड़ें आदमी के माथ पर रखल समस्या के बोझा के। माथ भारी रहेला तऽ कुछुवो नीक ना लागे आ रोकलो प माथे हाथ चलिए जाला। बाहरी खाद बिया बले बधार हरियर पियर लउकतो बा तऽ चिरई चुरंग, मधुमाखी, कउवा, कोइलर नदारद।ई साफ बता रहल बा कि प्राकृतिक बसन्त अँटका में परल जा रहल बा, बढ़ल जा रहल बा। बलभद्र के चिंता वाजिब बा तब तऽ कह रहल बाड़े कि माॅल कल्चर पसर रहल बा। ई कल्चर हमनी के जीवन आ समाज में अन्हार बो रहल बा। मस्ती के नांव पर आत्महीनता, खोखलापन, बजारू बसन्त। आशावादी लेखक मन तबो साफ कह रहल बा कि बसन्त ठस्स ना होखे। मुई ना भले रूप बदले। चलल चल आवत बसन्त के बूझ के बचावे के संदेश देत एगो नया बसन्त के कामना करत बाड़े। असहूं कहल गइल बा धीरज धर रे मन 'कबहूं त अइहें बसंत ऋतु '। बाकिर धीरज हाथ पऽ हाथ रख के ना धरे के होखी। कुछ करे के होखी प्राकृतिक परिवेश के बचावे खातिर। पर्यावरण आ जैवविविधता बांची तऽ अँटकल बसंत के रास्ता मिली आ राग रंग के साथे आई हमनी के बीच। चलीं प्रकृति संरक्षण के संकल्प के साथ-साथ बसंत के स्वागत के तइयारी मिलजुल कइल जाय।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">----------------</div></span><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN7czfCaJ-V42kp50V4sto6ZCz_eADrnlHwXv08UsIjxe1j9YhrRZz1cv3QPjHM7sg3v0t19p8myoOeLtHK0X36PZlmsbr8FjP6OMLm14En3XNk_3rvvvjJRTGtHANDhfusnv8b3BV9Bk/s443/kanak+kishore.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN7czfCaJ-V42kp50V4sto6ZCz_eADrnlHwXv08UsIjxe1j9YhrRZz1cv3QPjHM7sg3v0t19p8myoOeLtHK0X36PZlmsbr8FjP6OMLm14En3XNk_3rvvvjJRTGtHANDhfusnv8b3BV9Bk/w200-h148/kanak+kishore.jpg" /></a></div><div style="text-align: right;"><a href="https://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%95%E0%A4%A8%E0%A4%95%20%E0%A4%95%E0%A4%BF%E0%A4%B6%E0%A5%8B%E0%A4%B0" style="font-weight: bold;">कनक किशोर</a></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-63333507198885724782024-03-01T19:48:00.008+05:302024-03-01T19:50:12.091+05:30इहाँ हर केहू हर बात के छुपावत बाटे - संदीप राज़ आनन्द<div style="text-align: center;"><b>इहाँ हर केहू, हर बात के, छुपावत बाटे</b></div><div style="text-align: center;"><b>कहाँ खोलिके केहू कुछ बतावत बाटे।</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>इहवाँ केहू ना, प्रीत के मरम समझत बा</b></div><div style="text-align: center;"><b>सभे हंसिके इहवाँ उधुवाँ उठावत बाटे।</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>ई देहिं एक दिन सबकर माटी हो जाई</b></div><div style="text-align: center;"><b>सभे जानत बा तबो रोज सजावत बाटे।</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>जिनिगी तऽ एगो खेल हऽ, सरकस हऽ</b></div><div style="text-align: center;"><b>उपर उ बा केहू जे सबके नचावत बाटे।</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>'आनन्द' के दिल आज भी चोटाइल बा</b></div><div style="text-align: center;"><b>तबो देखऽ,हंसिं के ग़ज़ल सुनावत बाटे।</b></div><div style="text-align: center;"><b>------------------</b></div><div style="text-align: center;"><b style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbd8rTTkpQqnVs6u249vpDQGCvIBg8bm0T9BitPxJ9lnrp-ygN91ogK82fI09LT8r8Wwc27AQW8Er13oydHwzeVxCN_Fqew3zo0MISSPmfBigFBWJfYISJ9s0EQcuml62ynUvhvvWMZ-W_2U40tVoOC_r5uxHpddF0x0Llgz4Yxfyaa5W8jT1rV5mLWPY/w196-h200/%E0%A4%B8%E0%A4%82%E0%A4%A6%E0%A5%80%E0%A4%AA%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A5%9B%20%E0%A4%86%E0%A4%82%E0%A4%A8%E0%A4%A6%20-%20Maina%20-%20Bhojpuri%20Magazine%20-%20Bhojpuri%20Literature.png" width="196" /></b></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbd8rTTkpQqnVs6u249vpDQGCvIBg8bm0T9BitPxJ9lnrp-ygN91ogK82fI09LT8r8Wwc27AQW8Er13oydHwzeVxCN_Fqew3zo0MISSPmfBigFBWJfYISJ9s0EQcuml62ynUvhvvWMZ-W_2U40tVoOC_r5uxHpddF0x0Llgz4Yxfyaa5W8jT1rV5mLWPY/s318/%E0%A4%B8%E0%A4%82%E0%A4%A6%E0%A5%80%E0%A4%AA%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A5%9B%20%E0%A4%86%E0%A4%82%E0%A4%A8%E0%A4%A6%20-%20Maina%20-%20Bhojpuri%20Magazine%20-%20Bhojpuri%20Literature.png"><b><br /></b></a></div><div style="text-align: right;"><b>संक्षिप्त परिचय:-</b></div><div style="text-align: right;"><b>नाम - संदीप राज़ आनन्द</b></div><div style="text-align: right;"><b>सम्प्रति- छात्र,इलाहाबाद विश्वविद्यालय प्रयागराज</b></div><div style="text-align: right;"><b>मूल पता - कुशीनगर उत्तरप्रदेश</b></div><div style="text-align: right;"><b><br /></b></div><div style="text-align: right;"><b>संपर्क सूत्र- <a href="tel:7054696346">7054696346</a></b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-27174828235534836242024-02-29T10:02:00.002+05:302024-02-29T10:02:25.526+05:30बैठक भइल थारी में - उदय शंकर 'प्रसाद'<div style="text-align: center;"><b>इक दिन बहुत हाहाकार मचल</b></div><div style="text-align: center;"><b>भात, दाल, तरकारी में।</b></div><div style="text-align: center;"><b>काहे भैया नून रूठल बा</b></div><div style="text-align: center;"><b>बैठक भइल थारी में।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>दाल- तरकारी गुहार लगइलक</b></div><div style="text-align: center;"><b>नून के बैठ गोर थारी में</b></div><div style="text-align: center;"><b>तरकारी कहलक सांस छूटता</b></div><div style="text-align: center;"><b>दाल बा मरे के तैयारी में।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>भात कहलक हे नाथों के नाथ</b></div><div style="text-align: center;"><b>रऊआ बीना इ दुनूं अनाथ</b></div><div style="text-align: center;"><b>रऊआ जे एकनी में मिल जइति</b></div><div style="text-align: center;"><b>हमरो जीवन धन्य बनइति।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>थरिया कहलक हम रहेम खाली-खाली</b></div><div style="text-align: center;"><b>भात-दाल-तरकारी जे ना हमरा के सम्भाली</b></div><div style="text-align: center;"><b>बाज-बाज के हम टूट जायेम</b></div><div style="text-align: center;"><b>रऊआ जे ना एकनी के पाली।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>फिर आगी सुन आइल भागल पराइल</b></div><div style="text-align: center;"><b>चुल्हा चौकी भी साथे लाइल</b></div><div style="text-align: center;"><b>नून के लगे जा के</b></div><div style="text-align: center;"><b>हाथ जोड़ रहे खड़ियाइल।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>आगी धइलक आपन बात</b></div><div style="text-align: center;"><b>चुल्हा-चौकी आऊर का हमर औकात</b></div><div style="text-align: center;"><b>चीनी जे दे भी देता साथ</b></div><div style="text-align: center;"><b>ना जलेम तबो हम दिन रात।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>फेर सभ मिल, नून के बड़ाई कइलक</b></div><div style="text-align: center;"><b>नून के खूब जयकार लगइलक</b></div><div style="text-align: center;"><b>ई देख नून मस्त भइल</b></div><div style="text-align: center;"><b>सब में मिल के ब्यस्थ भइल।</b></div><div style="text-align: center;"><b>-----------------</b></div><b><div style="text-align: right;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRJ5nfcGZckig1GXMwmNKyS1Kv_Kjz22eirPmFClAMhj6N0Zzt2wmnw6DJIItwhDVJ7Rn9GEWiW8AwFOxjLVdh8pbNvQymKcnCjbVCL0IiWXhIizprbdEfTwnGwOVjvHcTDm5LsiPwAul8_rA5QGdweYYeWAn3NjFL-sXaiw3isesJ1ZwFcXWSAhJ6S-0/s620/Maina.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="405" data-original-width="620" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRJ5nfcGZckig1GXMwmNKyS1Kv_Kjz22eirPmFClAMhj6N0Zzt2wmnw6DJIItwhDVJ7Rn9GEWiW8AwFOxjLVdh8pbNvQymKcnCjbVCL0IiWXhIizprbdEfTwnGwOVjvHcTDm5LsiPwAul8_rA5QGdweYYeWAn3NjFL-sXaiw3isesJ1ZwFcXWSAhJ6S-0/s320/Maina.jpg" width="320" /></a><b style="text-align: right;">उदय शंकर 'प्रसाद'</b></div><b style="text-align: start;"><div style="text-align: right;"><b>पूर्व सहायक प्रोफेसर (फ्रेंच विभाग), तमिलनाडु</b></div></b><br /><b><br /></b></div></b><div><div class="separator"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRJ5nfcGZckig1GXMwmNKyS1Kv_Kjz22eirPmFClAMhj6N0Zzt2wmnw6DJIItwhDVJ7Rn9GEWiW8AwFOxjLVdh8pbNvQymKcnCjbVCL0IiWXhIizprbdEfTwnGwOVjvHcTDm5LsiPwAul8_rA5QGdweYYeWAn3NjFL-sXaiw3isesJ1ZwFcXWSAhJ6S-0/s620/Maina.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-51168229064036023062024-02-28T12:44:00.005+05:302024-03-01T20:24:21.341+05:30खोजे गइनीं हीरा आ हाथे लागल खीरा - कनक किशोर<div style="text-align: justify;"><b>सभे के चाह मोती हीरा के होला। बाकिर मोती आ हीरा ना हाथे लागेला आसानी से। कबीर साहब कहले बाड़ें कि</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जिन खोजा तिन पाईया, गहरे पानी पैठ।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">मैं बपुरा बूडन डरा, रहा किनारे बैठ।।</div></span><span style="font-weight: bold;"><br /><div style="text-align: justify;">किनारे बइठ के कल्पना के जाल फेंकला प त मछरियो ना भेंटाय फेरू मोती कहाँ से भेंटाई भाई। मोती खातिर समुंदर के गहराई में उतरे के पड़ेला, मोती खुद किनारे ना आवे। हीरा कोइला के खादान में मिलेला बाकिर ओह खान में काम करेवाला के जिनिगी भर मुँह में करिखे लागेला। गुणवत्ता के पहचान करि मेहनत कर कोइला के हीरा बनावे वाला जौहरी के हीरा के पहचान होला। बिना मेहनत कहाँ कुछ बढ़िया भेंटाला। साहित्य समुंदर ह जे अपना गर्भ में मोती रखले बा, अइसन खादान ह जेकरा में हीरो छुपल बा। कल्पना के कोरा में बइठ के कइल रचना में आर्टिफिशियल चमक - धमक मिली बाकिर ना प्राकृतिक धमक मिली ना स्थायित्व। कोरा कल्पना के बले उड़ावल साहित्यिक तिलंगी धरती से ना जुड़ला से,काल के ना पढ़ला से आ लोक के ना समझला से समय के साथ ना उड़ पावे आ ना कालजई बन पावे। महामाया विनोद जी के साहित्य के सिरिजना खातिर कथन ह -</div></span><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">देखल यथार्थ</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">भोगल जिनगी</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">मन में उठल भाव</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कल्पना के उड़नखटोला पर</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">उड़ के आवेला।</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">तब जाके साहित्य कागज पर उतरेला। साहित्य में कल्पना के जगह बा बाकिर भोगल यथार्थ से अलग हट के ना। लोक से कटि आ यथार्थ से हटि साहित्य समय आ साहित्य के आईना ना बन सके। चंद्रप्रभा जी कहले बाड़ी - " जब कवनो रचनाकार अपना व्यक्तिगत जीवन के भोगल सत्य के साथे अपना आसपास के समाज के उपजल दरद, तकलीफ आ कड़वा सच्चाई के एक साथ अपना अनुभव के तेल में डुबाके तथ्यात्मक दस्तावेज के बाती बना ओह संघर्ष के समावेशी रूप में साहित्य के सरोकार से जोड़के ओकरा के अभिव्यक्ति देला तब ऊ महज व्यष्टि के कहल के प्रतिबिंब ना होके अपना समय आ साहित्य के आईना बन जाला। जे ओकरा के पढ़ेला ऊ ओकर आपन इतिहास आ वर्तमान जस लागेला।" अइसन साहित्य के विस्तृत फलक में झंकला पर बुझाला कि ऊ पाठक के बन्हल परिपाटी के बाहर देखे - समझे के दृष्टिकोण देला।काल के ताप में तपल जिनिगी के यथार्थ आ जिनिगी के संघर्ष पथ के धूर में सनाइल साहित्यिक सिरिजना कालजई बन जाला आ अपना में साहित्यिक मोती - हीरा छुपवले रहला ।</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">रचना कतनो सेसर होखे तबो सर्वमान्य ना हो पावे।एक के खातिर सेसर त दूसरा खातिर सतही।एकर कारण लोक के अंतर बा।अइसना में लोक के रूचि के परिष्कृत कइल साहित्य के काम ह। एह खातिर पाठक के राय आ सवाद के समझे के होई। लोक के भाव आ ताव के बूझे के होखी ना त ना लोक अपनाई ना समय। गुणवत्ता पूर्ण साहित्यो कबो - कबो आपन पहचान ना छोड़ पावे साहित्य जगत में आ अकाल मृत्यु के शिकार हो जाला कबो बाजारवाद के प्रभाव में त कबो मंच के आभाव में। ' जे दिखेला उहे बिकेला ' के सामाजिक संस्कृति में आपन जगह ना बना पावे साहित्यिक हीरा - मोती युक्त साहित्य आ लेखक के बइठका से बाहर के मुँह ना देखि पावे। कहलो गइल बा एगो शायरी में -</div></span><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">बहुत से मोती मर जाते हैं</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">समंदर के कोख में</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">हर कोई तो उँगलियों की</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रौनक नहीं होता।</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">ई त तब होला जब बढ़िया साहित्य सामने आके आपन जगह ना बना पावे बाकिर ओकर सोंची जे भ्रुण हत्या के शिकार हो जाला। साहित्य संसार के मुँह ना देख पावे अर्थ के आभाव में आ पांडुलिपि के रूप में रह जाला लेखक तक समिट के।ओह साहित्य में छिपल मोती मर जाला आ ओकर रौनक दुनिया ना देख पावे।</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">समाज तेजी से बदल रहल बा आ समय के साथ साहित्य के दुनियो। अइसना में हमरा रोग लागि गइल साहित्य के। पहिले ना हम हीरा - मोती साहित्य में खोजनीं ना परोसनी। जिनिगी भर दूर रहनी सोना - चानी से त बुढ़ापा में हीरा - मोती के फेर में का पड़तीं। असहूं चमक - दमक ना भावे हमरा आ हर चमकदार चीज सोना ना होखे इहो जानींला। साहित्य के रोग लागल आ सब छोड़ छाड़के रम गइनी रमता जोगी अस जब कि प्रेमचंद, निराला, परसाई, मुक्तिबोध,बेचन पांडे उग्र के जीवनी से ज्ञात रहे कि पेटो पर आफत आ जाला साहित्यकार के। बाकिर एक त मतिमंद आ ऊपर से उहो मरा गइल नाम के चक्कर में, रास दादा के चक्कर में जे आके पढ़ा गइले मरे के बाद जीये के तरीका। गुरु के पास गइला पर आपन बुद्धि धइल रह जाला। हमहूं गुरु के चक्कर में पड़ गइनीं। गुरु मंत्र मिलल कि जिनिगी भर गींजत रहबऽ कुछु ना भेंटाई बबुओ अपना सिरिजना में हीरा - मोती डाल,गूणवत्ता के मोल होला,उहे रत्न ह साहित्य के,ना होखे पाले त साहित्य समुंदर में डुबकी मार खोज आ ओकर उपयोग करऽ। आगे कहले बड़ से सीखे के चीज ह। बड़का कट पेस्ट के अपना रहल बा त तोहरा मौलिक के बीमारी लाग गइल बा। कहीं के ना रहबऽ।धन धर्म दूनों जाई। धर्म जाई त जावऽ बाजारवाद आ वैश्वीकरण के समय ओकर का जरूरत बा बाकिर धन के मोल समझऽ। गुरुजी आगे कहले सत्ता के लोग कुर्सी के छीना-झपटी करत बा, पार्टी बदलत बा। बाजारवाद में लूट संस्कृति आपन पैर तेजी से पसार रहल बा। बाबा लोग धर्म के बेच रहल बा। अइसना में तू आपन धन लगा साहित्य समृद्धि में लागल बाड़ऽ। अबहूं चेतऽ ना त साहित्य में का होई ई त भविष्य बताई बाकिर कुलबोरन संज्ञा से विभूषित हो जइब एह में शक नइखे। साहित्य के आईना में लोग समाज के चेहरा देखेला तू समाज के चेहरा देख सिरिजना करऽ।पाठक के चित्त आ मस्तिष्क पढ़ि, बाजार के साहित्यिक मिजाज भाप छपबऽ तब जाके साहित्यिक संसार के अमृत मिली पिये के। साहित्य में रस अलंकार के महत्व होला। नया रस बाजारू रस के प्रचलन आज खुब बा,पाठक ओकरा के पसंदो करत बा।जम के परोसऽ।रहल अलंकार के बात त एकरा खातिर कट पेस्ट फार्मूला, बिनु मेहनत भेंटा जाई हीरा - मोती।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">गुरु मंत्र दिमाग पर असर दिखवलस। साहित्य में हीरा - मोती खोजे खातिर वर्तमान समय के साहित्य में खूब डुबकी मरनीं। साहित्य के दुनिया में यथार्थ कम भरम भरल पड़ल मिलल। यथार्थ जे रहे उहो पालिस कइल। शुद्ध यथार्थ खातिर हाथ - पांव मारल बेकार।भरम में असहीं मनई पड़ल बा।भरम परोस आ बढ़ा अपना माथे कलंक काहे के लीं ई सोच पालिस कइल यथार्थ के ऊपर के चमकी उधरनी त ई का देखऽ तानी कि सच्चाई के तीन फाँक जोड़ परोसल गइल बा। ऊपर से एगो,भीतरे तीन फाँक खीरा जस।माथ धके बइठ गइनीं कि गइनीं खोजे हीरा आ हाथे लागल खीरा।इयाद पड़ गइलन बाबा जे कहत रहन कृत्रिमता से भाग बबुओ आर्टिफिशियल जुग उहां ले जाके पटकी कि ना तू रहब एक,ना तोहर परिवार आ ना तोहर समाज।बिखरल आ टूटल चीज जुटे ना।जोड़बऽ त ऊपर से एक भीतर से तीन के कहो तेरह मिली। बाजारवादी संस्कृति में सृजित साहित्य में गुणवत्ता - हीरा मोती के खोजल पत्थर पर माथ पटकल रहे। अंधेर नगरी ह बाबू बाजारवाद पाठक के मानस के अपहरण कर चुकल बा। साहित्य सृजन मनोरंजन खातिर होता लोक खातिर ना। निम्न कोटि साहित्य के बाजार भाव बढ़ा देले बा। दोषी खाली बाजार ना हमनियो के बराबर के बानीं जा। साहित्य समुंदर में अधिक गहिरा गइला प सड़ांध बू मारत बा।ई देख आ बाजार में साहित्य आ साहित्यकार के गिरत भाव देख हीरा खोजे के जगह खीरा बेचे लगनी आ किताब के पन्ना पर खीरा के तीन फाँक परोस रहल बानीं। दुकान चल निकल बा आ घर बढ़िया से चल रहल बा। बाजार के मजा देखत बगल के खाली दुकान भाड़ा पर लेनी ह।ओह में अंगरखा,पाग, माला, गुलदस्ता, सम्मान पत्र आ सम्मानित करे वाला सामग्री के दुकान खोलब। साहित्य के दुनिया में एकर बहुत डिमांड बा।पुरान साथी लोग त ग्राहक रहबे करी,नयको रंगरूट के पकड़ के ले आई कमिशन का चक्कर में। साहित्यिक संस्था के पदाधिकारियन खातिर विशेष छूट के व्यवस्था रही।आई स्वागत बा रउवा लोग के ' सम्मान सामग्री भंडार ' में।</div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">----------------</span></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN7czfCaJ-V42kp50V4sto6ZCz_eADrnlHwXv08UsIjxe1j9YhrRZz1cv3QPjHM7sg3v0t19p8myoOeLtHK0X36PZlmsbr8FjP6OMLm14En3XNk_3rvvvjJRTGtHANDhfusnv8b3BV9Bk/s443/kanak+kishore.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN7czfCaJ-V42kp50V4sto6ZCz_eADrnlHwXv08UsIjxe1j9YhrRZz1cv3QPjHM7sg3v0t19p8myoOeLtHK0X36PZlmsbr8FjP6OMLm14En3XNk_3rvvvjJRTGtHANDhfusnv8b3BV9Bk/w200-h148/kanak+kishore.jpg" /></a><b><div style="text-align: right;"><b><a href="https://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%95%E0%A4%A8%E0%A4%95%20%E0%A4%95%E0%A4%BF%E0%A4%B6%E0%A5%8B%E0%A4%B0">कनक किशोर</a></b></div></b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-76575700284250079592024-02-27T10:15:00.000+05:302024-02-27T10:15:10.701+05:30मैना खातिर रचना आमंत्रित (वर्ष - 10 अंक: 122 फरवरी 2024)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhBAwIEZExGcelmCzfPEMulq-oy9fo5csBUpB6gZRK6BExM9hrcx-aG3ykQqPKcIj16BmpKlYE-ceCv9i2t0mQdQ_-sX1gMGziaJw_taolLlCDs6tySZuzTxhuOFPATvUWQ3XbNkS2GkKe0zDQw6eVlRojfp5xaRRhBATE9_DeH58vlLECtvgOd1fUfB8/s965/%E0%A4%85%E0%A4%82%E0%A4%95%20-%20122.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><b><img border="0" data-original-height="283" data-original-width="965" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhBAwIEZExGcelmCzfPEMulq-oy9fo5csBUpB6gZRK6BExM9hrcx-aG3ykQqPKcIj16BmpKlYE-ceCv9i2t0mQdQ_-sX1gMGziaJw_taolLlCDs6tySZuzTxhuOFPATvUWQ3XbNkS2GkKe0zDQw6eVlRojfp5xaRRhBATE9_DeH58vlLECtvgOd1fUfB8/w400-h118/%E0%A4%85%E0%A4%82%E0%A4%95%20-%20122.png" width="400" /></b></a></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>मैना के आगामी 122वाँ अंक (वर्ष - 10 अंक: 122 फरवरी 2024) खाती भोजपुरी साहित्यिक समुदाय से रचना सादर आमंत्रित बा। रउवाँ सभे आपन कविता, कहानी, नाटक, एकांकी, व्यंग्य, लेख, संस्मरण जीवनी, पुस्तक-समीक्षा अउरी अन्य लेख भेजे के किरिपा करीं। एह अंक खातिर रउवाँ आपन यूनीफोंट में टाइप कइल रचना अपना छोटहन परिचय आ फोटो के संगे मैना के ईमेल आईडी bhojpurimaina@gmail.com पर 10 मार्च 2024 ले भेजे के कृपा करीं।</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;">1. कविता विधा खाती 8-10 गो रचना भेजे के कष्ट करीं। </span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">2. लघुकथा विधा खाती 3-4 गो रचना भेजे के कष्ट करीं। </span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">3. बाकी विधा खाती एगो रचना काफी रही। </span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">विशेष: रचनाकारन से निवेदन बा कि संभव होखे तऽ अधिक से अधिक ललित निबन्ध भेजे के किरिपा करीं। </span><br /><br /><br /><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>संपादक मंडल</b></div><div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><b><div style="text-align: right;"><b>मैना</b></div><div style="text-align: right;"><b>www.maina.co.in</b></div></b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-9924852562313202992024-02-26T21:04:00.000+05:302024-02-26T21:04:21.027+05:30मैना: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)<h2 style="text-align: center;"><b>अंक के रचना (मैना: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024))</b></h2><b><ul style="text-align: left;"><li style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1066" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj_uXxrtUqF0Tz2R3gtbxbe0bpDrZ9b7l0Exyvmxcn4gklHYQvQpWtu9q9XlIwZQ4dz8ryiaAYvfE_N_WrmdsGGd6VWkesZY8sSRfGGSr3rCM4qoCPDogaY0QN6SjYOpQkZn-e8D074MEXSidfhr1gy8n2L4Xg_fAltZNz1YtJhzgAWy16acLYkMKJwlk/s320/%E0%A4%B8%E0%A4%BF%E0%A4%AF%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%AE%20%E0%A4%AE%E0%A4%AF%20%E0%A4%B8%E0%A4%AC%20%E0%A4%9C%E0%A4%BE%E0%A4%A8%E0%A5%80.jpg" width="213" /></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/editorial-ank-121-siya-ram-may-sab-jag-jani-bhojpuri-magazine.html" target="_blank">संपादकीय</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/bhojpuri-lekh-dinesh-pandey-ram-ek-akhand-awatar-chetna.html" target="_blank">राम : एक अखंड अवतार-चेतना - दिनेश पाण्डेय</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/ram-charit-manas-dr-ram-raksh-mishra-vimal.html" target="_blank">रामचरितमानस का कसवटी पर लव-कुश कांड के प्रामाणिकता - डॉ. रामरक्षा मिश्र विमल</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/bhagwati-prasad-dwivedi-ram-madaiya-gah-gah-kare-bhojpuri-lekh.html" target="_blank">राममड़इया गह-गह करे - भगवती प्रसाद द्विवेदी</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/awadhpuri-ailan-awadh-bihari-bhojpuri-kavita-sanjay-kumar-ojha.html" target="_blank">अवधपुरी अईलन अवधऽ बिहारी - संजय कुमार ओझा</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/ramji-vidya-shankar-vidyarthi-bhojpuri-kahani.html" target="_blank">रामजी - विद्या शंकर विद्यार्थी</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/mata-sita-ke-parityag-umesh-ji-ojha-bhojpuri-lekh.html" target="_blank">माता सीता के परित्याग - डा. उमेश जी ओझा</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/din-bahurail-ba-saurabh-pandey-bhojpuri-kavita.html" target="_blank">दिन बहुराइल बा - सौरभ पाण्डेय</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/bhojpuri-lekh-lok-jivan-mein-ram-ji-ke-astha-janakdev-janak.html" target="_blank">लोक जीवन में राम जी के आस्था - जनकदेव जनक</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/bhojpuri-lekh-adat-se-lachar-jp-dwivedi.html" target="_blank">आदत से लचार आ मानसिक बेमार - जयशंकर प्रसाद द्विवेदी</a></b></li><li><b><a href="https://www.maina.co.in/2024/02/bhojpuri-lekh-prabhu-shriram-ke-sugghar-murat-pankaj-tiwari.html" target="_blank">प्रभु श्री राम के सुघ्घर मूरत - पंकज तिवारी</a></b></li></ul></b><div><h2 style="text-align: center;"><b>संपादन समिति</b></h2><h3 style="text-align: left;"><b>संपादक</b></h3><b>डॉ. राजीव उपाध्याय</b></div><h3 style="text-align: left;"><b>कला-संपादक</b></h3><div><b>श्री पंकज तिवारी</b></div><h3 style="text-align: left;"><b>संपादन मण्डल</b></h3><div><b>डॉ. रामरक्षा मिश्र विमल</b></div><div><b>डॉ. अमरेन्द्र पाण्डेय</b></div><div><b>श्री जयशंकर प्रसाद द्विवेदी</b></div><div><b>श्री केशव मोहन पाण्डेय</b></div><h3 style="text-align: left;"><b>मुख्य आवरण</b></h3><div><b>श्री पंकज तिवारी</b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-17696177070990477632024-02-26T19:00:00.004+05:302024-02-26T19:00:00.130+05:30संपादकीय: मैना: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)<h3 style="text-align: center;"><b><i><u>सिय राम मय सब जानी </u></i></b></h3><b><br /><div style="text-align: justify;"><b><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwscPa5bH5UqTgc-HqDQW4Qw-wsLFJ6F7C_aQyxCyVeAp4us7Ni2DqoOuFywXhwrpupckTYp1owFInv0yU_EHnHFUkUsyT5aSKfpzl0c39y3UDGaq2bXl9ZnwhgGGzEJVtBt1vZPDGEt1DWPKPPuJzH-2VNzcuautsekED_tYsKZELHYQEZBH22gYJeB4/s1600/%E0%A4%B8%E0%A4%BF%E0%A4%AF%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%AE%20%E0%A4%AE%E0%A4%AF%20%E0%A4%B8%E0%A4%AC%20%E0%A4%9C%E0%A4%BE%E0%A4%A8%E0%A5%80.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1066" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwscPa5bH5UqTgc-HqDQW4Qw-wsLFJ6F7C_aQyxCyVeAp4us7Ni2DqoOuFywXhwrpupckTYp1owFInv0yU_EHnHFUkUsyT5aSKfpzl0c39y3UDGaq2bXl9ZnwhgGGzEJVtBt1vZPDGEt1DWPKPPuJzH-2VNzcuautsekED_tYsKZELHYQEZBH22gYJeB4/s320/%E0%A4%B8%E0%A4%BF%E0%A4%AF%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%AE%20%E0%A4%AE%E0%A4%AF%20%E0%A4%B8%E0%A4%AC%20%E0%A4%9C%E0%A4%BE%E0%A4%A8%E0%A5%80.jpg" width="213" /></a></div>सगरी जग अउरी हर बेकति में प्रभु श्रीराम के वास बा। एह जग में केवनो अइसन जगह भा बेकति नइखे जेकरा में प्रभु श्रीराम के वास नइखे। तुलसीदास जी के ई उद्घोष एह बात से ई साफ बा कि श्रीराम सर्वव्यापी बानीं। उहाँ के अस्तित्व पऽआज के बहु-पूजा पद्धतिन अउरी मजहबन के केवनो परभाव नइखे! उहाँ के अस्तित्व निरपेक्ष बा अउरी प्रभु श्रीराम केवनो सम्प्रदाय भा पूजा पद्धति के ना हो के बलुक सभकर बानी!</b></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>श्री अयोध्या जी में प्रभु श्रीराम के मन्दिर के निर्माण केवनो पूजा पद्धति भा धर्म के जयघोष नइखे बलुक ई भारत के सनातन सभ्यता के जयघोष बा। एमें केवनो बेकति के जय, पराजय भा विरोध के संदेश नइखे बलुक ई जयघोष बा ओह सनातन सभ्यता के जेवन सभ्यता हर जीव में ईश्वर के देखे के आदी बे। ई जयघोष बा ओह जीवनमूल्यन के जेवन ‘सर्वे भवन्तु सुखिनः’ के उद्घोष से जीव मात्र के कल्याण के कामना करेला। ई उद्घोष बा ओह भारत के जेवन ‘वसुधैव कुटुम्बकं’ के जीवन मूल्यन के स्थापना करेला।</b></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>सनातन सभ्यता में जनम लिहला से ले के मृत्यु ले राम सबद हर डेग पऽ मानव के संगे खड़ा रहेला। राम सबद शुभ के अति शुभ बनावेला तऽ दुख में ढ़ाढ़स देला। राम सबद अउरी प्रभु श्रीराम के महिमा एतना व्यापक बा कि एह जगत में केवनो सबद भा व्याकरण नइखे जेवना से सहारे प्रभु श्रीराम के सम्पूर्ण व्याख्या हो सके। तबो एतना जरूर कहल जा सकेला कि प्रभु श्रीराम भारत के मूल तत्व अउरी आधार बिन्दु बानी। भारत के सम्पूर्ण सभ्यता प्रभु श्रीराम पऽ ना खाली अवलम्बित बे बलुक राम नाम में भारत के सूक्ष्म जीव अउरी स्थूल शरीर दून्नू के वास करत दोलन कर रहल बा।</b></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>आज ले प्रभु श्रीराम के ले के जाने केतने व्याख्या आ स्वरूप सोझा आइल बा। सन्त रविदास से ले के गुरू नानकदेव, सन्त कबीर अउरी सन्त तुलसीदास से आगे बढ़त रामनामी सम्प्रदाय ले प्रभु श्रीराम के जाने केतने रूप, स्वरूप अउरी भाव के उद्भव भइल बा, अउरी भविष्य में जाने केतने रूप, स्वरूप अउरी भाव लोगन में मन में जनम ली, कहल असम्भव बा। बस ई बात पुरा विस्वास से कहल जा सकेला कि प्रभु श्रीराम सनातन सभ्यता के ऊ सार्वभौमिक सत्य बाड़ें जेवन चराचर जगत में चारों ओर फइलल बाड़ें।</b></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>प्रभु श्रीराम के ले जाने केतने तरह वाद-विवाद के जनम दिहल जाला। एक ओर जहाँ प्रभु श्रीराम के करोड़ों लोग पूजा करेला तऽ दूसरी ओर आलोचना करे वाला लोगन के कमी नइखे! एतने ना बलुक जे तरे बीसवीं सदी में कवि इकबाल प्रभु श्रीराम के ‘इमाम-ए-हिन्द’ कहि के एगो बहुत छोट सीमा में बान्हे के परियास कइलें ओही तरे आजो कुछ बुद्धिजीवी प्रभु श्रीराम के एगो सीमा में बान्हे के बहुत परियास करेला बाकिर ऊ लोग भूला जाला कि खाली स्थूल शरीर के बान्हल जा सकेला ना कि सूक्ष्म जीव के। प्रभु श्रीराम सनातन सभ्यता के ऊ सूक्ष्म जीव हवन जेवन अपना समय अउरी जुग के हिसाब से अपना आदर्श के आधार पऽ स्थूल शरीर के जनम देत रहेलें!</b></div><div><b><br /></b></div><div style="text-align: right;"><b>राजीव उपाध्याय</b></div><div style="text-align: right;"><b>संपादक</b></div><div style="text-align: right;"><b>मैना</b></div><br /><a href="https://www.maina.co.in/">मैना</a>: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</b>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-22865282179063639212024-02-26T18:00:00.009+05:302024-02-26T18:00:00.120+05:30राम : एक अखंड अवतार-चेतना - दिनेश पाण्डेय<h3 style="text-align: justify;"><b><i><u>अवतार के साँच</u></i></b></h3><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>‘अवतार’ शब्द के प्राचीन प्रयोग यजुर्वेद में प्राप्त बा- “<i>उप ज्मन्नुप वेतसेऽवतर नदीष्वा। अग्ने पित्तमपामसि मण्डुकि ताभिरागहि सेमं नो यज्ञं पावकवर्णं शिवं कृधि</i>- (यजु० १७.६) ।” [ अग्नि! धरती में से ऊपर आईं, बड़वागि का जवरे नदियन में बहीं, काहे से कि रउआ जल के तेजस रूप हईं। दादुर! तूहूँ धरती से निकल के जल में पइठऽ। हमार यज्ञ के पबित्तर आ कल्याणकारी करऽ।] हिंहाँ एह शब्द में अव्यक्त या कि प्रछन्न वस्तु के व्यक्त होखे, परगट होखे, सतह प आवे के अर्थबोध बा, भलहीं ऊ अगते से ऊपर, नीचे, भीतर कहऊँ होखे। ‘अवतार’ (अव+तृ+घञ्) के मूल मे ‘तृ’ धातु ह जवन- ‘प्लवन तरणयोः’ यानि पँवरे, निमग्न होखे के अर्थ में ह। कुल मिला के देखल जाव त एह शब्द से उतराए, उपराए, उदय, रूपाकृत होखे, परगट होखे, प्रस्तावना आदि के अर्थबोध होला। शाक्त दर्शन में एकर प्रयोग वंश-प्रक्रिया (अर्थात् दृढ़ता), शैव दर्शन में ‘परंपरा के रेख’ आ बौध दर्शन में ‘काज अउ आचरण में पइस करे’ के आशय में भइल बा। ‘शिशुपाल बध’ में ज्ञात स्रोत आ खास रीति से प्राप्त होखे या उत्पन्न होखे के ‘अवतार’ कहल गइल बा- “व्युत्पन्न रूपः अवतारः (१.४३)।”</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;">भारतीय संस्कृति में अवतार के ले के जवन आम-धारणा बा ओह में सूक्ष्म भा पारलौकिक ईश्वर के मानुस</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">रूप में धरती प उतर आवे के दृढ़ विश्वास के रूढ़ि बा। जानल बात ह कि निरंतर आघात से कवनों चीज में टूटन आ बिखराव होला। कुछ परिस्थिति में त एक अजीब घठुआरपना पैदा होखल ताज्जुब के बात नइखे जहाँ चोट त होला बाकिर चोट खाएवाला अतिना अभ्यस्त हो जालनि कि ऊ लगभग असरहीन रह जाला, ई पाषाणी-मुद्रा ह, अदबद के कछुआ के पीठ प हुरवठला जइसन बेअरथ। एक अउ स्थिति हो सकेला जवना में आघात सहे के बेबसी के बावजूद ई उम्मीद कायम रहेला कि आज ना सही, काल्ह निजात मिली जरूर। एह उम्मीदी के दू स्तर ह, एक कि चोट निवारण के खुदहीं भरपूर आ निरंतर जतन कइल जाय, दोसर कि कवनों आन मदद, जवना के चरम रूप अलौकिकता में हो सकेला, के हालात पैदा होखे के आसरे जीवटता बरकरार रखल जाय। बेसक पहिला में कर्मशीलता, लगातार प्रयास आ संघर्ष के तार्किक संगति बा जवना में इच्छित प्रतिफल प्राप्ति के संभावना अधिका बा। दोसरका में फौरी संबल के गुन के सेवाय सबकुछ नियति-संयोग के आसरे बा, एकर नकारात्मक असर ई होला कि ए से बेहद अकर्मण्यता, भाग्यवाद, कादरपन जइसन ऐगुन चोर-दरवज्जे हावी हो जालें। अइसन हालात, चाहे कवनों जन के स्तर प पैदा होखे अथवा जन-समूह के दूनों विनाशकारी परिनाम देलें। दुर्भाग्य से भारतीय सभ्यता-संस्कृति के इतिहास में दोसरकी बात कवरे रुझान जियादह रहल। हजारहन साल के इतिहास में बाहरी आक्रमण, नियामक वर्ग के भीतरी घात-प्रतिघात, मिथ्या-अहं, विचारगत विघटन, नैतिक-गिरावट आदि के असर आम-जन प ना पड़े ई कइसे संभव बा? ए में कुछ दुर्गुण बाहरी दबाव से रहलन त कुछ भीतरी अधःपतन का ओजह से। अवतार के ले के एह आम-धारणा के विकास एही हालात के उपज ह।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">दुनिया सतत गतिशील ह त हर पल बदलाव निश्चत बा। बदलाव के दिशा गुन-सुभाव के अनुरूप होला - “</span><i style="font-weight: bold;">प्रकृतेः क्रियमाणाणि गुणैः कर्माणि सर्वशः</i><span style="font-weight: bold;">” (गीता- ३.२७) – यानि सबकुछ प्रकृति के गुन से क्रियाशील ह। तीन गुन वाली प्रकृति में संतुलन एक सहज स्थिति ह असंतुलन अस्वाभविक। मूल प्रकृति से अननुरूपता के स्थिति के परिनाम तेही अनुरूप असंगत होखेला। ईहे विसंगतिपूर्ण स्थिति धर्मविरूद्धता के स्थिति ह। गीता के व्याख्या में एह तथ्य के स्पष्ट करत डॉ. सर्वपल्ली राधाकृष्णन के विचार ह- “धर्म का शाब्दिक अर्थ है- वस्तु या प्राणी की विशिष्टता (भूतवैशिष्ट्य)। प्राणी का मूल स्वभाव ही उसके व्यवहार के रूप का निर्धारण करता है। जब तक हमारा आचरण मूल प्रकृति के अनुकूल है, तब तक हम सही ढंग से कार्य कर रहे हैं। अपनी प्रकृति के अनुकूल न होना अधर्म है।” एकर अगली कड़ी कवनो कालखंड में खास गुन-सुभाव के प्रतिगामी होला। सामाजिक स्तर प एह प्रतिगामिता के चरम रूप, ऊ चाहे व्यक्ति, विचार भा मानवीय मूल्य के सरेखपन से संबंधित होखे, के प्रतिनिधित्व जवन व्यक्ति में मिलेला उहे अवतार ह। गीता के प्रसिद्ध उक्ति – “<i>यदा यदा हि धर्मस्य गलानिर्भवति भारत। अभ्युत्थानमधर्मस्य तदात्मानं सृजाम्यहम्।।</i>”- के वास्तविक तात्पर्य ईहे ह। अवतार एक तरह से क्षर में अक्षर के गुणात्मक परगटन ह। राधाकृष्णन के कहनाम कि अवतार के अर्थ ह नीचे उतरल, ऊ जे नीचे उतरल ह। दिव्य भगवान संसार के एक ऊँच स्तर तक उठावे खातिर दुनियावी स्तर पर उतर आवेलें। जब आदमी ऊँचा उठेला, तब परमात्मा नीचे उतर आवेलें। कहल जा सकेला कि अवतार एक अटूट मूल इकाई के भिन्न सोपान भा नया रूप ह। ईश्वर के तेज खास रूप में जब कवनों पदार्थ भा प्राणी में उतर आवेला ओही के अवतार कहल जाला। एह संबंध में भागवत महापुराण के एक कथन ध्यान देवे जोग बा-</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">“अवतारा ह्यसंख्येया हरेः सत्वनिधेद्विजाः।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">यथा विदासिनः कुल्याः सरसः स्युः सहस्रशः।।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">ऋषयो मनवो देवा मनुपुत्रा महौजशः।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कलाः सर्वे हरेरेव सप्रजापतयस्तथा।।”</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">(१.३.२६-२७)</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">[जइसे झील से हजारन नदी-नहर निकसेली, सत्त्वनिधि ईश्वर से हजारन अवतार भइलें। ऊ मुनि-मनीषी, देव आ मानव महान ओजस्वी भइलें।]</span></div><br /><span style="font-weight: bold;">सनातन धर्म मूल सरूप में कवनों देश, काल, व्यक्ति भा विचार के रूढ़ि से बंधल कबो ना रहल। सनातन</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">[‘सदा+ट्युल्, तुट, नि० दस्य नः’- आप्टे कोश] के शाब्दिक अर्थ प्रकृति आधारित एक स्थिर नैतिक व्यवस्था के निरंतरता से जुड़ल ह जेकर कालिक फैलाव पुरातन से आज तक बा। ज्ञान समय का संगे सभ्यता-संस्कृति के क्रमिक विकास आ अनुभव के विस्तार से संबंधित ह। सनातन में प्रगतिशीलता के अर्थ-बोध खुद-ब-खुद शामिल बा। युग के अनुरूप नित-नूतन अनुभव से प्राप्त ज्ञान के जुड़ाव आ तदनुरूप बदलाव आ परिशोधन एकर खासियत ह। सनातन में अवतार के अवधारणा के पीछे कवनों अतार्किक आ काल्पनिक मिथ्यावाद नइखे। अवतार के अपार प्रयत्नवाद, अविरत कर्म आ अखंड उद्योग के अर्थ में अंगीकार करत साने गुरुजी के कथन ह कि- “हाथ पर हाथ रख कर बैठने से अवतार नहीं होते। बिलोए बिना मक्खन नहीं मिलता। बिना परिश्रम के फल नहीं मिलता। बिना कष्ट उठाए काम नहीं होता। इसी तरह बिना प्रयत्न के अवतार नहीं होता। प्रयासों की पराकाष्ठा में ही अवतार रुपी फल लगता है।”</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">साफ बा कि अवतार के परिस्थिति एक-दू दिन में ना तैयार होखे। अयुक्त आचार-विचार के व्यापक फैलाव, मानवीयता के घोर अवमूल्यन आ एह परिस्थति से उपजल असह संत्रास के दीर्घ दौर में जनता के संघर्ष, उम्मीदी, चाहना, भावना, परोजन, सुख-दुख आ मन के विचार जेकरा में साकार लउके उहे अवतार ह। अवतार में नजर आवत असीम शक्ति कहईं आकाश से ना टपके बलु समाज के एही विराट सरूप से प्राप्त होला। अवतार दीर्घकाल में जड़-चेतन, पशु-पंछी, मानव-समाज सबसे प्राप्त शक्ति के समवेत रूप ह जेकर भूमिका उत्प्रेरक के ह आ जे दबल-सुगबुगात जन-चेतना के समुचित दिशा आ विस्तार देवे में समर्थ होला। अवतार प आरोपित अन्य अर्थ, अनजानेपन में भा साजिशन, अपार जनचेतना के चरम-बल के एक अन्हार गुफा में ढकेल देवे अथवा तेकर अनवरत बह रहल धारा के आन दिशा में मोड़ देवे के प्रतिकांक्षी उपक्रम हो सकेला जेकरा प गहराई से मनन कइल एक सामाजिक जरूरत ह।</span></div><br /><h3 style="text-align: left;"><span style="font-weight: bold;"><i><u>अवतारी राम</u></i></span></h3><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">राम (रम् कर्तरि घञ्, ण वा) के मूल धातु ‘रम्’ (‘रमु क्रीडायाम्’- धातुपाठ) क्रीड़ा, खेल, आनंद आ रमे (रहे, ठहरे) के अर्थ में ह। ‘राम’ सुहावन, मनहर, साँवर, उज्जर आदि के अर्थबोधक शब्द ह। सारा विश्व-प्रपंच के विशाल रंगमंच प निरंतर चल रहल एक तमाशा के रूप में देखे के नजरिया बहुत पुरान ह। गोस्वामी तुलसीदास जी उमा से कहल शिवजी के एक उक्ति में ईहे तथ्य परगट कइले बानीं-</div></span><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">“उमा दारुयोषित की नाईं। सबहीं नचावत राम गुसाईं।।”</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">एह में कठपुतरी सरिस दुनियावी खेल के सूत्रधार राम के कह के एह नाँव के परम अर्थ के अभिव्यक्ति दिहल गइल बा। कतना सटीक उपमा बा? सूत्रधार खुद तमाशा के हिस्सा होखला के बावजूद ओ में संलग्न ना होखे। ए तरे ऊ सरबस खेल में शरीको बा, नाहिंयों बा बाकिर एक बात तय बा कि ओकरा बेगर खेल के विस्तार संभव नइखे।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">वैदिक वाङ्गमय में रामकथा से जुड़ल कुछ पात्रन के नाँव के उल्लेख मिलेला बाकिर रामकथा से तेकर अभिन्नता सिद्ध नइखे हो सकत, ना ओह आधार पर कवनों कथासूत्र के पहिचान कइल जा सकत बा जेकर संबंध बाद में विकसित कथा के बीजसूत्र के रूप में स्थापित कइल जा सके। आदिकवि वाल्मीकि रचल रामायण में सबसे प्राचीन आ तेकर पूरा पकठाइल रूप प्राप्त बा। ओ में मिलल कुछ संकेतन से अतिने कहल जा सकेला कि वाल्मीकि से अगतहूँ जनमानस में रामकथा के मौजूदगी रहल होखी (<i>इक्ष्वाकुवंशप्रभवो रामो नाम जनैः श्रुतः। आदि।</i>) । डॉ. सर्वपल्ली राधाकृष्णन (भारतीय दर्शन, भाग-१, अ० ८) के मत में रामायण आ महाभारत दूनों महाकाव्य पुनर्गठन काल के ओह विकास के बखान करत बाड़े जवन भारत के आर्यजाति के विस्तार काल में पूरा भइल रहे आ जवना में जुग-सापेक्ष अनेक संस्कृति के तत्त्व, विचार आ नवाचार के शामिल करे के जतन कइल गइल रहे।</span></div><br /><span style="font-weight: bold;">नारायण ऋषि रचित ‘पुरुषसुक्त’ से नारायणीय धर्म के रूप में वैष्णव धर्म के उत्पत्ति मानल जाला जवना</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">में ‘पुरुष’ शब्द के ईश्वर के वाचक कहल गइल जबकि अगते ई मानुसवाची शब्द रहे। हिंहाँ ईश्वरत्त्व के विस्तार के तीन स्तर के रूपकत्त्व में बान्हल गइल बा, जहाँ एक में ब्रहमाण्ड, दोसरका में समाज आ तिसरका में देह आपन समूचेपन में समाहित बाड़न। ईहे विराट से वामन आ वामन से विराट के परस्पर-व्याप्ति ह। वास्तविक आध्यात्म विद्या के शुरुआत ईहें से भइल। धर्म के इतिहास में पुरुष तत्त्व के कल्पना क्रांतिकारी ह। आदमी के अनुभव में आपन आत्मा में ईश्वरत्त्व के पहिचान मानसिक विकास के नजरिए बेशक सबसे ऊपर ह। बकौल तर्कतीर्थ लक्ष्मणशास्त्री जोशी, मानव जब ईश्वर के आत्मा के रूप में या मनुष्य के रूप में देखे तबे भक्ति के उदय संभव बा। भक्ति सब धर्म के सर्वोपरि रहस्य ह (वैदिक संस्कृति का विकास पृ- १५१)।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">भौतिकता से ले के आध्यात्मिकता आ ओकरो से गहिरोर परम तात्विक स्तर तक राम के एतिहासिक विकास के एही क्रम में देखल जा सकेला। रामायण में नारद के मुँह से राम के चरित्र में आन विलक्षण गुन के बखान करत ‘विष्णुना सदृशो’ उपमित कइल गइल बा। ‘हनुमन्ननाटक’ (१.६) में ‘तेषामीश्वरतागुणैश्च जनुषा ज्यायानभूद्राघवो’ याने ‘ईश्वरता के सिद्ध करे वाला गुन के राम’ के कथन के अलावे उनका के पूर्णरूप, सर्वव्यापी, पूजनीय, परम-सुजस वाला प्रतच्छ नारायण कहल गइल बा, जे बर्बरता के बोझ से त्रस्त धरती के भार कम करे बदे अपने मूल सरूप के चार विग्रह क के पुत्रभाव के प्राप्त भइले-</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">“उर्वीबर्बरभूरिभारहरणे भूरिश्रवाः पुत्रतां</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">यस्यार स्वमथो विधाय महितः पूर्णश्चतुर्धा विभुः।”</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">(१.५)</div></span><br /><span style="font-weight: bold;">गोस्वामी तुलसीदास तक आवत-आवत राम में ईश्वर के सर्वोच्च रूप के पूर्ण-प्रतिष्ठा भ गइल। ठीक ह कि</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">‘राम ब्रह्म परमारथ रूपा’ हवें बाकिर देखे के आपन-आपन नजरिया ह। दृष्टिकोण के तनिक विचलन ढेर अंतर पैदा क देला आ परिनाम के कल्याणमयता के देखते ब्रहम से इचिको अलग राम के कवनो रूप तुलसी के मंजूर नइखे। सब त मने के खेला ह-</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">“मनसैन कृतं कार्यं राम न तु शरीरेण हि।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">येनैवालिङ्गता कान्ता तेनैवालिङ्गिता सुता।।”</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">(योगवासिष्ठ)</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">[राम! मन से कइल कामें के पहिचान होला। देह प्रधान ना ह। पत्नी भा बेटी के कइल आलिंगन में शरीर के क्रिया में समानता के बावजूद मानसिक क्रिया बिल्कुल अलग होली।]</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">एक बड़ मकसद से एह उच्चभाव के अंगीकार जरूरी रहे। ईहे कारन रहल कि राम के साधारण आदमी कहला के विरुद्ध ‘राम मनुज कस रे सठ बंगा’ जइसन कड़कस प्रतिक्रियात्मक उक्ति बहरिया आइल। राम में ईश्वरत्त्व के अनुभूति ओतिना सहजो नइखे एकरा बदे एक खास दृष्टिबोध जगावे पड़ी, ठीक ओसहीं जइसन समुझदार सिद्ध-साधक आँखि में सिद्धांजन आँजि के जंगल, पहाड़ आ जमीन का तरे के सारा अजगुत संपद देखि लेलें।</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">“जथा सुअंजन अंजि दृग साधक सिद्ध सुजान।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कौतुक देखत सैल बन भूतल भूरि निधान।।”</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">(मानस- बालकांड)</div></span><br /><span style="font-weight: bold;">दुनिया ‘रसरी में सरप के भरम’ जस अवास्तविक ह। एकर मूल सरूप के ज्ञान एह मोह-जनित संशय के</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">हटले प संभव बा। राम के जथारथ कवनो खास इकाई में देखे के बजाय ओह व्यापकता में देखे पड़ी जवना में समूचा विश्व-ब्रह्मांड समाहित बा। एकर बिल्कुल उलटा जस लागत बाकिर हकीकत में समान रीति, इकाई के भीतर अनंत के दर्शन ह। एह दृष्टि के विकसित भइले सारा दुनियावी अंतर्विरोध तिरोहित हो जाई। एक रोचक प्रसंग बा। रात-दिन संगे रहे वाला आ लगभग अभिन्न व्यक्ति से अचके ‘तूँ के हवऽ?’ जइसन सवाल उछाल दिहल जाय त का होई? कबो राम के एह प्रश्न के उत्तर में हनुमान के जवन कथन बा, ऊ वास्तव में अरहत के कथन ह-</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">“देहबुद्धया तु दासोऽस्मि, जीवबुद्धया त्वदंशकः।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">आत्मबुद्धया त्वमेवाहमिति मे निश्चिता मतिः।”</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">(वा०रा०)</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">[देह के नजरिए हम राउर सेवक हईं, जीवदृष्टि से राउर अंश, आत्मबुद्धि से हम उहे हईं जवन रउआ हईं।]</span></div><br /><span style="font-weight: bold;">राम के प्रति ई दृष्टिकोण एक अटूट चेतना के रूप में भारतीय संस्कृति के हरेक जर्रे में आज ले व्याप्त बा</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">जेकर असर कबो कुंद ना परल। एह प्राणशक्ति के हरन के निरंतर साजिश का बादो रामत्त्व के असर कबो फीका ना परल। अइसन कवनों संभावना एह जीवंत आ न्यारी संस्कृति के मउअत के काल होखी, जीवन के आदर्श के बिखराव आ संबल के टूट जाए के छन होखी, सामाजिक बिघटन के दौर होखी, सरबस चुक जाए के भयावहता होखी। तब ना राष्ट्र बाँची, ना संस्कृति, ना समाज ना मानवीय गुन से संपन्न आदमी।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">----------------------------------</div></span><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">लेखक परिचय:-</span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0BGYHscsPuXOObM8p8uyUZHMMOe_UIxsxHwyWDx5oL-_PwFYMMm0YkNuZg5PnIf8SE_mAUWR5O5Lb54ezgYMpUVeILJghMie8GNdMhs5w7czJatGuVmEe0Rl_iMywG2uBmDinpQ8YxZ3Na3q3czNq_tVxd-vai5son3Vd6blcKUB1YSVSMURk1wVQQc4/s692/Dinesh%20Pandey.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="692" data-original-width="529" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0BGYHscsPuXOObM8p8uyUZHMMOe_UIxsxHwyWDx5oL-_PwFYMMm0YkNuZg5PnIf8SE_mAUWR5O5Lb54ezgYMpUVeILJghMie8GNdMhs5w7czJatGuVmEe0Rl_iMywG2uBmDinpQ8YxZ3Na3q3czNq_tVxd-vai5son3Vd6blcKUB1YSVSMURk1wVQQc4/w153-h200/Dinesh%20Pandey.jpeg" width="153" /></a></div></div><div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">नाम - दिनेश पाण्डेय</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">जन्म तिथि - १५.१०.१९६२</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">शिक्षा - स्नातकोत्तर</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">संप्रति - बिहार सचिवालय सेवा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">पता - आ. सं. १००/४००, रोड नं. २, राजवंशीनगर, पटना, ८०००२३</div></span><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;"><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.maina.co.in/" style="font-weight: bold;">मैना</a><span style="font-weight: bold;">: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-39733692987857772062024-02-26T17:00:00.001+05:302024-02-26T17:00:00.136+05:30रामचरितमानस का कसवटी पर लव-कुश कांड के प्रामाणिकता - डॉ. रामरक्षा मिश्र विमल<div style="text-align: justify;"><b>हमरा बचपन में दूइ गो ज्वाला प्रसाद जी के टीका वाला रामचरितमानस पढ़े के मिलल बा, जवना में लव-कुश कांड त रहबे कइल, छेपको कहानी बहुत पढ़े के मिलल। अपना समय में मुंबई से प्रकाशित ज्वाला प्रसाद जी के टीका वाला रामचरितमानस सबसे अधिक प्रसिद्ध आ लोकप्रिय रहे। बाद में गीताप्रेस गोरखपुर से प्रकाशित रामचरितमानस के सस्ता संस्करण गुटका से बड़हन रूप में घरे-घरे पहुँचे लागल आ अतना लोकप्रिय भइल कि बाकी प्रकाशनन के किताबि आम आदमी का स्मरण से बहरियाए लागलि आ आजु चरचा से बाहर हो गइली सन।</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">आजु भलहीं सर्वाधिक प्रामाणिक संस्करण का रूप में हमनी भीरी गीताप्रेस के पहुँच घर-घर तक हो गइल बा बाकिर एहू साँच के नकारल नइखे जा सकत कि पहिले का संस्करणन के प्रभाव कमे समय में बहुत परि गइल रहे।</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">अक्सरहाँ लोक-चर्चा का एह तरह के विषय लोगन का जबान प होला आउर साइत ईहे कारन बा कि लवकुश कांड नियन अलगा से जोरल गइल कहानियो दूइ से तिनिए शतक में तुलसी का रामचरितमानसो में जुड़ गइल आ लोकप्रियो हो गइल। जइसे,</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">१. एगो साधारन नागरिक अपना घर में सीता जी के परतोख देत अपना मेहरारू पर संदेह करत रहे। राम जी ई सुनले त सीता जी के राज से निकालि दिहले।</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">२. सीता जी जंगल चलि गइली अउर जंगले में ऋषि वाल्मीकि का आश्रम में उनका दूनो पुत्रन- लव आ कुश के जनम भइल।</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">३. राम अश्वमेध यज्ञ कइले आ ओह यज्ञ में सीता जी उनका सङे ना बइठल रहली, बलुक एकरा खातिर ऊ सीता जी के सोना के मुरती बनववले।</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">४. जब लव-कुश बड़ हो गइलन, रामकथा गावे में लोकप्रियता हासिल कइलन, तब राम जी उनका के अपना दरबार में बुलवलन, ओह लोगन का मुँह से राम-कथा सुनलन अउर तब जाके उनुका रोमांच भइल आ बाद में उनका पता चलल कि ई दूनों लइका उनकरे बेटा हवन। सीता जी अपना पवित्रता के परीक्षा देबे खातिर धरती में समा गइली।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">सीता जी के परित्याग आ उहाँके धरती में समा गइला के कहानी राम कथा के सर्वाधिक संवेदनशील अंश बाटे, जवना के सच्चाई लोक में बहुत फइलला का बादो आजुओ विवादास्पद बा। लव-कुश कांड के कथा वाल्मीकि रामायण का बालकांड आ उत्तरकांड का सङहीं, महाभारत, कालिदास का 'रघुवंश' महाकाव्य का सङे पद्मपुराण में भी मिलता। आ एह सभ का कथानक में समानता का सङे विषमता भी मिलता।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">वाल्मीकि रामायण का अनुसार श्री राम के दुगो जुड़वा पुत्र लव-कुश के जन्म वाल्मीकि ऋषि का आश्रम में भइल। एकर जानकारी शत्रुघ्न जी के रहे। बाद में जब राम अश्वमेध यज्ञ करे लगले तब महर्षि वाल्मीकि लव-कुश के राम-कथा के गायन करे के निर्देश दिहले। यज्ञ के घोड़ा छोड़ला आ श्रीराम का सेना का सङे लव-कुश का युद्ध के वर्णन एहिजा नइखे मिलत। बाद में श्रीराम का आदेशानुसार सीता जी भी अपना पवित्रता के सिद्ध करे खातिर धरती में समा गइली आ एकरा बाद लव-कुश श्री राम का सङे रहे लगलन।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">पद्म पुराण का कथा में पहिल बार अश्वमेध यज्ञ के घोड़ा धइ लिहला का कारन श्रीराम का सेना से लव-कुश युद्ध करतारन। ओह युद्ध में जब लव कुश हनुमान आ सुग्रीव के बंदी बनाके आश्रम लौटतारन त सीता जी लव-कुश के बतावतारी कि श्री रामे उनुकर पिता हवन। ऊ हनुमान आ सुग्रीव के कैद से आजाद कर देतारी, बाद में ऊ लोग राम के घोड़ा लौटा देता। एहिजो श्रीराम द्वारा सीताजी बोलावल जातारी बाकिर सीताजी धरती में समाहित नइखी होत बलुक ऊ श्री राम का सङे अयोध्या में रहते तीन अश्वमेध यज्ञ में भी शामिल होतारी।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">लोक में सर्वाधिक प्रचलित तुलसी का रामचरितमानस में भी लव-कुश के श्रीराम का सेना का सङे युद्ध के वर्णन नइखे। ओहिजा अश्वमेध यज्ञ खातिर यज्ञ का घोड़ा के छोड़ला आ पकड़ला के कहानी नइखे मिलत। हँ, ई चर्चा जरूर मिलत बा कि सीता जी लव आ कुश नाँव के दू गो लइकन के माई रहली। बाकिर लोकापवाद का डर से सीता जी के परित्याग आ धरती में उनका समाहित होखे के कहानी रामचरितमानस में नइखे मिलत।</span></div><br /><h3 style="text-align: left;"><i><b><u>बिसवास जोग नइखे लागत</u></b></i></h3><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">वाल्मीकि रामायण का उत्तरकांड से जतना जानकारी मिलता, ऊ बिसवास जोग नइखे लागत। पता चलता कि लव-कुश के किशोर भइला का बाद ऊहन लोग का मुँह से राम-कथा सुनला का बादे राम के पता चलल कि ऊ दूनों राम के बेटा हवन जबकि ओह दूनों लोगन का जनम के जानकारी शत्रुघ्न जी के पहिलहीं से रहे। का अइसन हो सकता कि राम जी का अपना भाइयन का बीचे छिपाव आ दुराव रहे?</span></div><span style="font-weight: bold;">ईहो कइसे हो सकता कि राम जी का राजा भइला का बाद के उनका अंश के वीरता, मर्यादा, चरित्र अउर संस्कृति का संगीत-कला संपन्न व्यक्तित्व वाल्मीकि जी का लेखनी के प्रभावित ना कइले होखे? ई कवनो साधारन बात रहे का?</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">राम बाली आ रावण के बध का बाद ओह लोगन के भाई- सुग्रीव आ विभीषण के राजगद्दी दे दिहले, त बिना सोचले-समझले का ?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">जेकरा खातिर भूखल-पियासल जंगल-जंगल भटकत रहन, जेकरा खातिर रावण जइसन ताकतवर राजा से बानर-भालू के सेना बनाके जुद्ध कइलन, ओह राम के चरित्र अतना कमजोर रहे, ऊ कान के अतना कमजोर रहन कि केहूँ का शक कइला पर ऊ अपना मेहरारू के राज से निकालि दिहले? एकरा से मर्यादा पुरुषोत्तम राम का मर्यादा में बट्टा नइखे लागत का ?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">लोग त कहेला कि आदमी प्रेम में आन्हर हो जाला। राम के प्रेम अतना कमजोर रहे कि जवना सीता जी के बियाह से पहिलहीं देखिके मोहा गइल रहन माने उनुका प्रेम में आ गइल रहन, उनुकर प्रेम अतना कमजोर रहे कि तनिका सा शक पर टूट गइल ?</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">जब १००-२०० साल में प्रक्षिप्त अंशन के भरमार लग जाता त हजारन बरिस पहिले का किताबिन में ओकर कतना संख्या रहल होई, एकर खाली अनुमाने कइल जा सकता, ओहके खोजिके निकालल त आसान नइखे। बीच-बीच में विद्वान लोग एकर बहुत प्रयत्न कइलन बाकिर काम भर सफलता कहाँ मिलल ?</span></div><br /><h3 style="text-align: left;"><span style="font-weight: bold;"><i><u>कसवटी पर साँच के परीक्षा</u></i></span></h3><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">तब सवाल ई उठत बा कि सत्य के पता कइसे लगावल जाउ। सचाई त ईहे बा कि कसवटिए सोना आ पीतर के भेद करे में समर्थ होखेले। व्यक्ति के चरित्रे ओकर कसवटी होखेला। विषम परिस्थिति में भी जे धर्म के राहि के ना छोड़े, तनिका स्वार्थवश भा भयवश जे अपना जिम्मेदारी से मुँह ना मोड़ ले, दिशाहीन ना हो जाए, ऊहे चरित्रवान होला। राम अइसने चरित्रवान आ एगो असाधारण व्यक्तित्व हवन, जे अपना चरित्र का दम पर अइसन जस पवले कि आदर्श शासन के मतलबे रामराज्य मानल जाला। एहसे नीमन त ईहे होई कि हमनी का राम जी का चरित्र आ स्वभाव का संदर्भ में परखीं जा कि का उहाँका सीता जी के परित्याग कर सकतानी।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">अब सवाल ई उठता कि एह बात खातिर कवना रामायण के आधार बनावल जाउ। एकरा उत्तर में हम कहल चाहबि कि तुलसीकृत 'रामचरितमानस' ही वर्तमान में प्राप्त सबसे नवीन अउर बाद के अधिक प्रामाणिक ग्रंथ बाटे। गोस्वामी तुलसीदास वेद-पुराण आदि के पर्याप्त अध्ययन कइले रहन। जाहिर बा, ऊ अपना समय तक के प्राप्त प्रामाणिक आ चर्चित पुस्तकन के अध्ययन त जरूर कइले होइहें। वाल्मीकि रामायण तक पहुँचल एहसे सही नहीं लागत काहेंकि ढेर दिन पहिले के भइला का कारन ओहमें प्रक्षिप्त अंश बहुत ज्यादा हो गइल होई।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">तुलसी के राम सीता जी से अपरिमित प्रेम करेलन।</span></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;">जब राम हनुमान जी के सीता जी से मिलके सुनावेवाला संदेश प्रदान करतारन त विश्व साहित्य में ओह चौपाई के जोड़ नइखे मिलत। प्रेम के मूर्त छवि एहसे कोमल आ अनमोल होइए नइखे सकत।</div></b><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">तत्व प्रेम कर मम अरु तोरा।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जानत प्रिया एकु मनु मोरा॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">सो मनु सदा रहत तोहि पाहीं।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जानु प्रीति रसु एतनेहि माहीं॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">(रामचरितमानस, सुंदरकांड)</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">(हे प्रिय ! हमरा आ तोहरा प्रेम के तत्त्व (रहस्य) खाली एगो हमार मने जानेला अउर ऊ मन हमेशा तहरे जरी रहेला। बस, हमरा प्रेम के सार अतने में बूझि ल।)</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">प्रेम के ई संदेश ऊ राम देले बाड़न, जे एक पत्नीव्रतधारी हवन, जे राजा होते हुए भी एक पत्नीव्रत धारण कइलन। जेकर पत्नी वनवास काल में जाड़ा, गरमी आ बरसात के हर तरह के कष्ट सहत उनकर साथ दिहली, जवना पत्नी खातिर ऊ समुद्र पर पुल बान्हि दिहले, जवना पत्नी के खोजे आ ले आवे खातिर राम जवने प्राप्त छोट-मोट साधन रहे, बंदर-भालू के सेना जुटाके रावण पर चढ़ाई कइ दिहले, ई ना सोचले कि ऊ कमजोर परिहें कि हारि जइहें। अइसन प्रेमी, अइसन चरित्रवान राम कवनो एगो साधारण नागरिक का अपना घर में अपनी पत्नी पर कवनो गाभी मरला पर संदेह कइसे कर सकता भा लोकापवाद से डेराके का अइसन कठोर निर्णय ले सकतारन ? स्पष्ट बा कि राम के चरित्र का कसौटी पर ई प्रसंग बिल्कुल गलत सिद्ध होत बा।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">अब रामचरितमानस का अंतर्साक्ष्य पर तनिका बिचार कइल जाउ। सबसे पहले रामचरितमानस का रामराज्य पर एगो नजर डालल जाउ।</span></div><br /><div style="text-align: center;"><b>बिधु महि पूर मयूखन्हि रबि तप जेतनेहि काज।</b></div><b><div style="text-align: center;"><b>मागें बारिद देहिं जल रामचंद्र कें राज॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>कोटिन्ह बाजिमेध प्रभु कीन्हे।</b></div><div style="text-align: center;"><b>दान अनेक द्विजन्ह कहँ दीन्हे॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>श्रुति पथ पालक धर्म धुरंधर।</b></div><div style="text-align: center;"><b>गुनातीत अरु भोग पुरंदर॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>पति अनुकूल सदा रह सीता।</b></div><div style="text-align: center;"><b>सोभा खानि सुसील बिनीता॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>जानति कृपासिंधु प्रभुताई॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>सेवति चरन कमल मन लाई॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>जद्यपि गृहँ सेवक सेवकिनी।</b></div><div style="text-align: center;"><b>बिपुल सदा सेवा बिधि गुनी॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>निज कर गृह परिचरजा करई।</b></div><div style="text-align: center;"><b>रामचंद्र आयसु अनुसरई॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>जेहि बिधि कृपासिंधु सुख मानइ।</b></div><div style="text-align: center;"><b>सोइ कर श्री सेवा बिधि जानइ॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>कौसल्यादि सासु गृह माहीं।</b></div><div style="text-align: center;"><b>सेवइ सबन्हि मान मद नाहीं॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>उमा रमा ब्रह्मादि बंदिता।</b></div><div style="text-align: center;"><b>जगदंबा संततमनिंदिता॥</b></div><div style="text-align: center;"><b>जासु कृपा कटाच्छु सुर चाहत चितव न सोइ।</b></div><div style="text-align: center;"><b>राम पदारबिंद रति करति सुभावहि खोइ॥</b></div></b><br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">सेवहिं सानकूल सब भाई।</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">राम चरन रति अति अधिकाई॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">प्रभु मुख कमल बिलोकत रहहीं।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कबहुँ कृपाल हमहि कछु कहहीं॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">राम करहिं भ्रातन्ह पर प्रीती।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">नाना भाँति सिखावहिं नीती॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">हरषित रहहिं नगर के लोगा।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">करहिं सकल सुर दुर्लभ भोगा॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">अहनिसि बिधिहि मनावत रहहीं।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">श्री रघुबीर चरन रति चहहीं॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">दुइ सुत सुंदर सीताँ जाए।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">लव कुस बेद पुरानन्ह गाए॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">दोउ बिजई बिनई गुन मंदिर।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">हरि प्रतिबिंब मनहुँ अति सुंदर॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">दुइ दुइ सुत सब भ्रातन्ह केरे।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">भए रूप गुन सील घनेरे॥</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">(रामचरितमानस, उत्तरकांड)</div></span><br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">सीता जी के द्वारा घर के सभ सेवा अपने हाथ से कइल गइल आ एकमात्र श्री रामचंद्र जी का चरणारविंद में प्रेम राखल, सीता जी के लव आ कुश जइसन विजयी-विनयी दू गो पुत्रन के भइल अउर श्री राम का सभे भाइयन के दू-दू गो पुत्रन के भइल ई स्पष्ट करत बा कि श्रीराम के राज्याभिषेक, लव आ कुश- दूनो बच्चन के जन्म अउर उनका बड़ भइला तक सीता जी श्रीराम के साथ अयोध्ये में रहीं।</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">कुल मिलाके, सीता-निर्वासन के कथा हमरा कल्पित अउर प्रक्षिप्तांश लागतिया आ हम एहके प्रामाणिक नइखीं मानत। एहमें कवनो संदेह नइखे कि ई कथा लोकचरित्र का सुभाव के अत्यंत निकट बिया आ एहीसे प्रामाणिकता का हद तक चर्चित भइल, बाकिर मर्यादा पुरुषोत्तम राम का चरित्र अउर गोस्वामी तुलसीदास के रामचरितमानस का आलोक में एकरा के आंशिक रूप में भी प्रामाणिक नइखे मानल जा सकत। एह तरह से, हम रामायण का 'लव-कुश कांड' के रामकथा के यथार्थ ना मानिके ह्रासोन्मुख मूल्यन के समय का विकृत मनोदशा के यथार्थ मानतानी।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">----------------------------------</div></span><span style="font-weight: bold;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJNTHhyYl1KNeStKqjCC_PHqTyfTrHgkzb7Z4fRELokufU75KlwioKLhB1eoIW4zLmlvIGCyHSfUanbd0f_EjEJbP109vO5S8JkhphKG7K9hE1auYvwS74GupS0cG3vSjLWo3VgnstIyI9KQSVBwaIwU0najXkBYyf7gYh1uY-UAODuJc27hw1pcDsUAI/s200/%E0%A4%A1%E0%A5%89.%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%AE%E0%A4%B0%E0%A4%95%E0%A5%8D%E0%A4%B7%E0%A4%BE%20%E0%A4%AE%E0%A4%BF%E0%A4%B6%E0%A5%8D%E0%A4%B0%20%E0%A4%B5%E0%A4%BF%E0%A4%AE%E0%A4%B2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="200" data-original-width="155" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJNTHhyYl1KNeStKqjCC_PHqTyfTrHgkzb7Z4fRELokufU75KlwioKLhB1eoIW4zLmlvIGCyHSfUanbd0f_EjEJbP109vO5S8JkhphKG7K9hE1auYvwS74GupS0cG3vSjLWo3VgnstIyI9KQSVBwaIwU0najXkBYyf7gYh1uY-UAODuJc27hw1pcDsUAI/s1600/%E0%A4%A1%E0%A5%89.%20%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%AE%E0%A4%B0%E0%A4%95%E0%A5%8D%E0%A4%B7%E0%A4%BE%20%E0%A4%AE%E0%A4%BF%E0%A4%B6%E0%A5%8D%E0%A4%B0%20%E0%A4%B5%E0%A4%BF%E0%A4%AE%E0%A4%B2.jpg" width="155" /></a></div></span></div><div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">लेखक परिचय:-</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">नाम: <a href="https://www.maina.co.in/p/dr-ram-raksha-mishra-vimal.html">डॉ. रामरक्षा मिश्र विमल</a></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">जन्म: बड़कागाँव, सबल पट्टी, थाना- सिमरी</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">बक्सर-802118, बिहार</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">जनम दिन: 28 फरवरी, 1962</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">पिता: आचार्य पं. काशीनाथ मिश्र</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">संप्रति: केंद्र सरकार का एगो स्वायत्तशासी संस्थान में।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">संपादन: संसृति</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">रचना: ‘कौन सा उपहार दूँ प्रिय’ अउरी ‘फगुआ के पहरा’</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">संपर्क :सरकारी प्राइमरी स्कूल, पिपरा के निकट</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">देवनगर, पोल नं. 28, शाहपुर-पिपरा रोड,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">पो. - मनोहरपुर कछुआरा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">पटना - 800030</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">मोबाइल 09831649817 </div></span></div><div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">ई-मेल: rmishravimal@gmail.com</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.maina.co.in/" style="font-weight: bold;">मैना</a><span style="font-weight: bold;">: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br />मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-56964108268434919312024-02-26T16:00:00.002+05:302024-02-26T16:29:48.712+05:30प्रभु श्री राम के सुघ्घर मूरत - पंकज तिवारी<div style="text-align: justify;"><b>२२ जनवरी इतिहास में हमेशा बदे दर्ज हो गइल बिया। प्रभु श्री राम, सबके राम, सबमें राम जइसन दृश्य अब हर जगह नजर आ रहल ह्ऽ। सगरी विश्व राममय हो गइल ह्ऽ। सदियन से तड़प रहल भोली- भाली जनता के मन सुकून से भर गइल ह्ऽ। जियरा जुड़ा गइल होखे जइसन सबकर। जगहां-जगहां खुशी के माहौल व्याप्त हो गइल बिया। पशु-पक्षियन, पेड़- पौधन, मेघ-पानी, मन-मनई हर जगह बस अउरी बस खुशी के लहर उमड़ रहल ह्ऽ। अइसन लाग रहल हऽ जैइसन ऊसर-पापड़ में भी जान आ गइल हऽ। सबकर के मन मगन हो मोर नियन नाच रहल बिया। सूखल पड़ी जनकपुर के धरती पऽ माता सीता के अइलऽ के बाद जवन् बरसात भइल रहे कुछ अइसहीं खुशी के बरसात एहं समय लोगन के अखिंयन से हो रहल बा। प्रभु श्री राम टेंट से अब फेरि अपने मंदिर में बिराज रहल बानी आ आशीर्वाद मुद्रा से सगरी जगत के कल्याण कर रहल बानी। अयोध्या में स्थापित उनुकर बाल स्वरूप एतना मोहक बनि गइल बा कि भक्त नेह भरिके घंटन निहरला के बादौ अघात नइखे, अउरी मोहक मुस्कान पऽ तऽ सारी दुनिया मरि-मरि जा रहल ह्ऽ।</b></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>कहल जा सकेला कि-</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>श्यामऽ सुरतिया प्रभु के, मोहनी मुरतिया हो।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>धाये-धाये आवंइ लोगवां दर्शन के असिया हो।।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>अंखियां में नेंह भरल हऽ जग के निहारेलन</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>दुखियन के दुख दारिद्दर पल में हटावेलन</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>एक हाथे तीर सजल बा एक में धनुषिया हो।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>धाये-धाये आवंइ लोगवां दर्शन के असिया हो।।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>घुंघराला बाल प्रभु के, फूलल बा गाल हो</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>बचपन सोहाला प्रभु के, मुर्ति कमाल हो</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>देखिके जुड़ाए लोगवा, मोहक मुस्कनियां हो।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>धाये-धाये आवंइ लोगवां, दर्शन के असिया हो।।</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>प्रान प्रतिष्ठा भइला के बाद भीड़ के तुफान टूट पड़ल बिया अयोध्या में। अयोध्या नगरी सजी संवरी सी दिख रहल बिया। अगर बात मूर्ति के कइल जाव तऽ एतना विशेषता ह्ऽ कि गिनती कइल भारी हो जाई। प्रभु श्री राम के नाम ही काफी होला कइसहूं काम खातिर। मन आपन रस्ता खुदै तलाश लेवेला अउर ऊ रस्ता जवन विश्वास पे होखला के बाद बनेला महानतम् रस्ता होवेला। मूर्तिकार अरुण योगिराज के काम भी कुछ अइसहीं हऽ जहां प्रभु पऽ विश्वास कइला के बाद उनुकर काम शुरू भइल् अउर जेकर् प्रभाव आज सकल् जहान् देखि रहल बिया। अरुण योगिराज के काफी खुशी भइल रहे होखी जब् कि ओनकरे नाम् के चयन भइल रहे होखे बाकिर जिम्मेदारी मिलला के बाद उनकरा के समझ में आइल रहे होखे कि अब काऽ कइल जाव। एक अइसन काम जवना पऽ पूरे जहान के नजर होखी, के कइसन बनावल जाव कि हर परिक्षा पे खरा उतरला के मौका मिल सके बाकिर ई सांच बा कि अच्छे-अच्छे लोगन के दिमाग चकरिया जालेन सन। इंहूं कुछ अइसने बात जरूर भइल होखी बाकिर मूर्तिकार अपना के प्रभु श्री राम के विश्वास पऽ छोड़ला के बाद काम शुरू कइलेन आऽ परिणाम सभके सोझा बिया।</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">मूर्ति के सभन अंग के गढ़े खातिर मूर्तिकार अरुण योगिराज के कइयो ठो शिल्पशास्त्रन के अध्ययन करे के पड़ल ताकि बालक राम के आंख, कान, नाक, होंठ, गाल, हाथ, गोड़ सब के एकदम सही रूप दिहल जा सकै। प्रभु श्री राम के मूर्ति गढला के पूर्व योगिराज के आसपास के गदेलन के साथे खूब समय बितावै के पड़ल ताकि मूर्ति में बचपना के अच्छे से दर्शावल जा सकै। भव्य अउरी भरल-पुरल गाल, चमकत् बड़हर-बड़हर आंखि, करीने से सजावल गइल नाक, मोहक मुस्कान लिहल होंठ, एकदम सही अनुपात में बनल गर्दन आ कोमल-कोमल अंगुरी कुलि मिलाके भव्यता के दर्शन हो रहल बिया। करियवा पाथर से बनल मूर्ति प्रभु के श्याम रंग के करीब तऽ हइये हऽ साथ में इहौ बात हऽ कि करियवा पाथर खराब ना होला।</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">प्रभु श्रीराम के बालक वाली मूर्ति में ओम्, स्वास्तिक, सूर्य के साथे ही ओनकरे दस अवतारन के उकेरल गइल बा। दहिने ओरी भक्त हनुमान तऽ बांये ओरी गरुण भी बनल बाटेन्। घुंघराला बाल, दिव्य स्वरुप एकदम व्यवस्थित उत्तरीय, धनुष-बाण धारण कइला के साथ ही आशीर्वाद देतऽ हाथ। सगरी दुनिया के कल्याण के बात करीला। माथे पर के लम्बा लगल टीका संसार में ओजरार के परिचायक हऽ। तन पर सजल गहना आ माथे पर कऽ मुकुट युवराज के पूरा परिचय दे रहल बिया।</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">प्रभु के ई मूर्ति गढ़ला के बाद ई कहल जा सकेला कि मूर्तिकार योगिराज के जिनगी तरि गइल, जीवन सफल हो गइल। मूर्ति स्थापित भइला के बाद मूर्ति के पीछे वाला भाग एतना खिलि रहल बिया कि कवनउ बखानै ना किहल जा सके। फूल-पत्ती के नक्काशी से तैयार पृष्ठभूमि भी मूर्ति के पूरा सहयोग कइ रहल बिया। स्थापना के बाद मूर्ति में आइल बदलाव भगवान के ओहमा प्रवेश के दर्शावत हौ। मूर्ति में भगवान के प्रवेश के बाद तऽ मूर्ति की भव्यता आसमान पऽ हऽ। धन्य होई ऊ जे भगवान के दर्शन साक्षात् करी। लोगन से निहोरा बा जल्दी जाईं आ अपने भगवान के दर्शन करीं। खुशनसीब हंईं जा हम लोगन जे एंह भव्य समय में धरती पर हंईं आ ई मौका मिलल बाकि एकरा पीछे जेकर-जेकर भी संघर्ष बा ओकरा के भी बार-बार सीस नवावथई।</span></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>---------------------------</b></div></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHRBs9SRt4Pnyw0Du6JG6OZjQIpILb5CoYzS5MVt0VanzNnhWW-tSCTSjVB55reHfBS7jKZ6SA-6KVX3CspsNMQmVLyQ3s0VvYLjgUyp9k6GzEFgCoNsfrgXADhmpd5fysRAUDQ7DgT640nXteVXaueA0jquKWHeGxjB19TIvDP9X3wM0GtB9j1wthpm8/s200/WhatsApp%20Image%202020-08-15%20at%206.41.48%20PM.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="200" data-original-width="158" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHRBs9SRt4Pnyw0Du6JG6OZjQIpILb5CoYzS5MVt0VanzNnhWW-tSCTSjVB55reHfBS7jKZ6SA-6KVX3CspsNMQmVLyQ3s0VvYLjgUyp9k6GzEFgCoNsfrgXADhmpd5fysRAUDQ7DgT640nXteVXaueA0jquKWHeGxjB19TIvDP9X3wM0GtB9j1wthpm8/w253-h320/WhatsApp%20Image%202020-08-15%20at%206.41.48%20PM.jpeg" width="253" /></a></div><b><div style="text-align: right;"><b>पंकज तिवारी</b></div><div style="text-align: right;"><b>कवि, चित्रकार, कला समीक्षक एवं संपादक बखार कला पत्रिका</b></div><div style="text-align: right;"><b>नई दिल्ली</b></div><div style="text-align: right;"><b>9264903459</b></div></b></div><div><span style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><div style="text-align: right;"><a href="https://www.maina.co.in/" style="font-weight: bold; text-align: left;">मैना</a><span style="font-weight: bold; text-align: left;">: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></div></span></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-20710039365216560682024-02-26T12:00:00.017+05:302024-02-26T12:00:00.120+05:30आदत से लचार आ मानसिक बेमार - जयशंकर प्रसाद द्विवेदी<div style="text-align: justify;"><b>का जमाना आ गयो भाया, साँच के साँच कहे भा माने में नटई से ना त बोलS फूटता, आ ना त बुद्धिये संग-साथ देत देखात बा। ऐरा-गैरा,नथ्थू-खैरा सभे गियान बघारे में लाग गइल बा। गियान के सोता चहुंओर से फूट-फूट के बहि रहल बा। अजब-गज़ब गियान, न ओर ना छोर बस बहि रहल फ़फा-फ़फा के। मने कतों आ कुछो। लागता कि सगरे जहान के गियानी लोग मय गियान के संगे इहवें कवनों सुनामी में बहत-बिलात आ गइल बा आ ओह लोगन के गियानों में एह घरी सुनामी आ गइल बा। खाली गियाने तक के बाति रहत तबो एगो बाति होत, रामलला के दरसन खातिर नेवतो चाहत बा आ उहो ठुकरावे खातिर। अब देखल जाव त उहो नेवता माँगत देखाइल, जे अपना भर जिनगी रामलला के काल्पनिक मानत रहल ह। रामलला के काल्पनिक सिद्ध करे खातिर करियवा कोट के फउज जुटवले रहल। भलही ओह फउज के दुरगति हो गइल होखे घुमची लेखा। रउवा सभे घुमची के त जनते होखब। ना जानत बानी त हमही बता देत बानी। पहिले जंगल में एगो टह टह लाल छोटी चुकी फर होत रहे। अपना ललाई के आगे केहु के कुछो ना बूझस, ई अकड़ उपरो वाला से ना देख गइल। एक दिन जंगल में आग लाग गइल आ जब आग बुझल त घुमची के पिछवाड़ा आगि में झंउसा के करिया हो गइल रहे। तबे से आजु ले पिछवाड़ा करिया के करिए रहि गइल। तबों कबो-कबो घुमची अपना ललाई के सान बघारिये देले। बेचारी घुमची आदत से लचार बिया। हम बाति करत रहनी ह नेवता के। कुछ लोग त अइसनो भेंटाइल, जे नेवता देवे वाला लोगन के चीन्हे से मना कर देलस। कुछ लोग त नेवता मिले के पहिले से मन बना के बइठल रहल ह, कि जाये के त नइखे तबो बिचार कइल जाई। अइसनका लोग बिचारे करत रह गइल, तले रामलला के प्राण-प्रतिष्ठों हो गइल आ रामलला अपने भक्तन के दरसनो देवे लगलें। उ लोग अब ई कहे लागल बा कि जब रामलला बोलइहें त हमनियों के जाइले जाई। ई उहे लोग ह, जे ई क़हत ना थाकत रहे कि –</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>“रामलला हम आयेंगे</b></div><div style="text-align: center;"><b>मंदिर वहीं बनायेंगे</b></div><div style="text-align: center;"><b>पर तारीख नहीं बतायेंगे।’’</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>लोग आइयो गइल, मंदिरो बन गइल आ प्राण प्रतिष्ठों हो गइल। उहे लोग अब खिसियाइल बिलार लेखा अलगे रट लगवले बा। ओह लोगन के अब ई क़हत-क़हत मुँह फेफरिया जात बा कि ‘ राम हमनियों के हउवन’ आ ‘राम कन-कन में हउवन’ । अब ई सुनी –</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>“हमनियों दरसन करे जाइब</b></div><div style="text-align: center;"><b>बाक़िर तारीख ना बताइब ।’’</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>बुझाता गरवे में मछरी के मोटहन काँट अटक गइल बा भा कउनों अउर जीवा-जंत के हाड़ फँस गइल बा, का कहल जाव।</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>जहवाँ के लोगन के सांस-सांस में आ कन-कन में राम बसल होखें, उहवें कुछ टिनहिया लोग अपना दोकान-दउरी का फेरा में कुछो अकबकाई त जनता जनार्दन के कतना ले सोहाई। ई त राम जानै। जब कवनों बाति भा केहुओ के चाल-चरित्तर जनता जनार्दन के ना सोहाला, फेर जनता सोर उपार देवेले। अबरियो बुझाता कुछ लोगन के सोर उपरे के महुरत नगीचा गइल बा।</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>प्राण प्रतिष्ठा भइले अबहिन दुइयों-चार दिन ना बीतल कि अपनही में लोगन के भूभुन फोरउवल चालू हो गइल। जेतने डफली ओतने राग। ढेर लोग दिनही सपनाये लागल बा मुंगेरीलाल लेखा। सुने में त इहो आवता कि सूत्रधारे मयदान छोड़ के परा गइल। बेगर सूत्रधार के नौटंकी कइसे होखी, ई त समये बताई।</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>एही में भुंवरी काकी के बेटहना मने मनराखन पांडे नवा-नवा आविस्कार कर रहल बा। ओकर एगो अविस्कार ‘आलू से सोना बनावे वाला’ पहिलहीं से बजार में रहबे कइल ह। एह घरी भुंवरी काकी के बेटहना कवनों न्याय जतरा करता, एही जतरा में एगो नया अविस्कारो क देले बा, कोइला से स्टोप जरावे के। सगरे वैज्ञानिक लोग आपन-आपन बार नोचे लागल बा। एक जाने त इहो क़हत भेटइलें ह कि भुंवरी काकी के बेटहना पर कवनो ऊपरी चापरी के चक्कर बुझाता। अब ओझा-सोखा लोग के दिन लउटे वाला बा। ई सुनते तिवारी बाबा कहलें कि दिन लउटी कि अन्हरिया रात होखी, ई त बाद में बुझाई। रउरा सभे के तिवारी बाबा इयादे होखिहें, उहे पान के दोकान वाला, जवन अक्सरहाँ चूना लगावत रहेलन बड़-बड़ लोगन के।</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>एह घरी बुद्धू बकसवा में लेवरन पोत-पोत के बोकरत-चोकरत ढेर लोग लउकत बाटें। गियान के सुनामी चलता नु। ओहने में से एक मिला कतने गो राम के गनावत रहे आ पूछत रहे कि ई मंदिरवा कवना राम के बनल ह। ओकरा संगही एक जना ओकरा कुल्हि राम के तरक का संगे एक्के गो बता देलन। ओह चरचा के सुनते तिवारी बाबा चहक के बोललें, कि जेतने हेहर–थेथर बाड़ें सन, ओहनी के ओतने रंग के बकवासो बा। नीके अयना देख लेलन राम के परकार गिनावे वाला लोग। तिवारी बाबा कहलें कि इहो बुझाता मनराखने पांडे के चेला ह। अरे उहे मनराखन पांडे अपने भुंवरी काकी क बेटहना।अरे भइया, अबहिन कुछ दिन पहिला कादो मोहब्बत के दोकान खोलले रहल ह। एह घरी कवनो नवी दोकान खोले के फेरा में लागल हवे मनरखना। दोकान खोलल आ ओकर लुटिया डूबावल मनराखन पांडे के बेरासत में भेंटल बा। रउवा सभे त जनते बानी, आपन बेरासत भला केहु छोड़ेला। ई कुल्हि देख-सुन के अब त ढेर लोग मनराखन पांडे के आदत से लचार आ मानसिक बेमार कहे लागल बा। रउरा सभे क जवन मरजी होखे क़हत रहीं , हम त एह घरी मौन बरत रखले बानी।</b></div><div style="text-align: center;"><b>----------------------------------</b></div><div style="text-align: justify;"><b style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijx8ATfMKYPsYNxgL4ADN7xwnTU87QMrTPH3ARng1aSMpFvF8_BDIO06cWjv-5rhO0gpj3jB8t3TNnmJ4nzMu6Bcx1YZewrsRYHE_bktM_rczO8y8LD6apIAxT6c9B2v73rwpYPPFkHnk/w200-h177/%25E0%25A4%259C%25E0%25A4%25AF%25E0%25A4%25B6%25E0%25A4%2582%25E0%25A4%2595%25E0%25A4%25B0+%25E0%25A4%25AA%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25B0%25E0%25A4%25B8%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25A6+%25E0%25A4%25A6%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25B5%25E0%25A4%25BF%25E0%25A4%25B5%25E0%25A5%2587%25E0%25A4%25A6%25E0%25A5%2580.JPG" /></b></div><div style="text-align: right;"><b>जयशंकर प्रसाद द्विवेदी</b></div><div style="text-align: right;"><b>संपादक</b></div><div style="text-align: right;"><b>भोजपुरी साहित्य सरिता</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><b><a href="https://www.maina.co.in/">मैना</a>: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</b>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-86514878902900478902024-02-26T11:30:00.004+05:302024-02-26T11:30:00.120+05:30 लोक जीवन में राम जी के आस्था - जनकदेव जनक<div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">"जय रामजी के भाई,"</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">सामने से आवत बुधन के देख के लोटन प्रनाम कइलें आ पूछलें, "का हाल बा ?"</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">"राम राम भाई। सब रामजी के दया बाटे। तू बताव आपन हालचाल। कइसन बाड़अ?" लोटन प्रनाम के जवाब देत पूछलें।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">"ठीक नइखे भाई। का कहीं, दुसमन हरमेश पाछा लागले रहत बाड़ेंसन, बहुते दिन से परेशान बानी।" दुखी मन से लोटन कहलें।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">"जेकरा के राम ना बिगड़ेहें, ओकरा के केहूं ना बिगाड़ी भाई। राम के नाम लअ। सब ठीक हो जाई। सबुर के फल मीठा होला।"</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">राम राम पर आपसी बतकही के ई रीत बहुत पुरान बाटे। एक दुसरा के देखके मुंह से निकलीय जाला - 'राम राम , जय रामजी के!' एकर मतलब भइल कि राम गंवई जीवन के चेतन आ अवचेतन मन में रचल -बसल बाड़ें। भारत के आत्मा ग्रामीण अंचल में बसेला। गांवन में आजो परंपरा बा कि केहू परिचित सामने पड़ जाला त राम राम होंइए जाला।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">लोक जीवन में राम के नाम बड़ा बेयापक बाटे। राम आदमी के रोम रोम में बसेलेंन। घट घट में बेयाप्त बाडेंन। राम के माया जन मानस पर सवार बाटे। जन सरोकार से ओतप्रोत राम के अलग कइल बड़ा कठिन बा। चाहे बोल चाल के भासा होखो भा घर गृहस्थी के दशा। गिनती के शुरुआत राम एकम राम होखो चाहे मुअला के बाद राम नाम सांच हअ। कायस्थी भासा रामगति देहु सुमित होखो भा अष्टजाम अनुष्ठान के मंत्र हरे राम हरे कृष्णा। जनम मरन, शादी बिआह, परब तेवहार में रामेराम बा।हर जगे राम नाम के लूट बा।</div></span><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">राम नाम के लूट बा लूट सके से लूट,</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">अंत काल पछताई उ जेकर प्रान जाई छूट।</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">साधु संगत होंखो भा गंवई अंचल। हर जगे राम नाम के लूट मचल बाटे, जेकरा लूटे के बा उ लुटता आ जेकरा जपे के बाद उ जपता। केहूं राम नाम के जपे में मगन बाटे त केहूं राम राम के रटे में। कन कन में राम बेयाप्त बाडेंन। एही से कहल गईल बा -</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">'राम के नाम सदा मिश्री, उठत बइठत ना बिसरी।'</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">जन जन के मन में बइठल राम कबहूं बिसरे वाला नइखन। धरती पर जन्म लेवे वाला आदमी हरमेशा अपने जनम सवारथ के बारे में सोचत रहेला कि ओकरा जन्म लेवे के मतलब का बा। एही से संत लोग कहले बा -</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">'राम नाम सब कहे दशरथ कहे ना कोय,</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">एक बार दशरथ कहे तो जनम सवारथ होय।'</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">लोग पछताला कि राम नाम के महिमा उ जवानी में कदम रखते काहे ना पा लिहलस। काहे कि कलजुग में राम के नामे भव सागर पार करवाई -</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">'कलयुग केवल नाम अधारा, सुमिर सुमिर नर उतरहिं पारा।'</span></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">जाड़ा पाला के दिन बड़ कठिन होला।सुरूज भगवान के ना उगला से दिन पहाड़ लेखा बन जाला।ओहू में जब आसमान में बदरी घेरले रहे ला त लइकन के खेल बिगड़ जाला। उ सुरुज भगवान आ बदरी के लुका छुपी देखके मगन हो जालें आ कोरस सुर में गा उठलें -</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">'रामजी रामजी घामकर</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">सुगवा सलाम कर,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">तोहरा बालकवा के</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जाड़ लागत बा।'</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">एह नश्वर संसार में राम नाम के दोकानदारी चलावे वालन के कमी नइखे। ओकनी के मुंह में राम बगल में छुरी रहेला। राम नाम जपना पराया माल अपना,करे में देर ना होला। लोगन के उल्टा उस्तुरा से मुरत रहेलन सन।एही से कहल गईलक बा -</span></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">'जब तक है जिंदगी फुर्सत ना होगा काम से,</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">ऐसा समय निकालो मिलन हो जाए राम से।'</div></span><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>लोक जीवन में गीत, संगीत आ नृत्य के चोली दामन के संबंध होला। ओकरा बिना लोक जीवन नीरस लागेला। बिना राम के लोक संस्कृति अधुरा बाटे। ओकरा के होरी, चइता, सोहर, लोक गीत जीवंत बनावेला। गीतन के लय आ संगीत के ताल पर माहौल राममय हो जाला। संगीतों में राम के महिमा अपरम्पार बाटे।</b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;">फगुआ के गीतन में- होरी खेले रघुबीरा अवध में होरी खेले रघुबीरा..., ओहीं जी चाइता में रामजी लिहलें जनमवा हो रामा चइत मासे, चइत मासे हो चइत मासे...सोहर गीतन में- कौशल्या लूटावे नेह छोहअ ममता आ दशरथ लूटावे अन्न धन सोनवा हो, रामजी लिहलें जनमवा ... आदि लोक संस्कृति के प्रान हटे।</span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">माता कैकई आ राजा दशरथ के वचन पूरा करे खातिर सुकुमार राम के वनवासी रूप में बन जाये के पड़ल रहे। उनुका साथे मासुम उनुकर जीवन संगिनी सीता आ छोट भाई लछुमन रहलें। राह चलत ओह लोग के बिचित्र दशा में देखके देखनिहार लोगन के आंख भर जाव।एह परिदृश्य पर एगो लोक गीत के बानगी देखल जाव -</span><br /><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'रामजी के देखिके पूछला बटोहिया बबुआ बोलना, </b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>कहवां हटे घरवा दुआर बबुआ बोलना...'</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>लोक संस्कृति में कीर्तन भजन के बोल आदमी के अध्यात्म के तरफ ले जाला, निराश मन में राम भक्ति के बीच अंकुरित करेला, जीवन में शांति आ आनंद के अनुभूति करावे ला।</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>कहल गईल बा कि मेहरी के मारल आ घर से भागकर मरद के कतहीं ठौर ना मिले। बाकिर रामजी के किरपा से घर से भागल तुलसीदास संत कवि बन गइले आ राम चरित मानस के रचना कइलें।</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'चित्रकुट के घाट पर लागल संतन के भीड़,</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>तुलसी दास चंदन घिसे तिलक लगावे रघुवीर।'</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>रामायण के रचयिता दस्युराज बाल्मीकि के कथा भी तुलसी दास से कम नइखे । रामजी के किरपा अइसन भइल कि राम के उल्टा नाम "मरा मरा" रट के बाल्मीकि आदि कवि बन गइलें।</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'जान आदि कवि नाम प्रतापू ,भयउ सुद्धकरि उलटा जापू।'</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>चंपारण के नीलहा आंदोलन राम भक्त मोहन दास करमचंद गांधी के महात्मा गांधी बना दिहलस। उनुकर प्रिय भजन -</b></div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'राघोजपति राघव राजा राम, पतित पावन सीताराम।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>सीताराम जय सीताराम भजो प्यारे तू सीताराम...'</b></div><br /><span style="font-weight: bold;">ओहीं जा कृष्ण मुरारी के भक्ति रस में लीन मीरा के भजन में राम के दर्शन अजुबा बाटे -</span><br /> <br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'पायोजी मैंने राम रतन धन पायो,</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>वस्तु अमोलक दी सदगुरु किरपा कर पायो</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>मीरा के प्रभू गिरधर नागर...'</b></div><br /><span style="font-weight: bold;">संत कबीर के साखियन में राम के बखान -</span><br /><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'सकल हंस में राम बिराजे,</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>राम बिना कोई धाम नहीं।'</b></div><br /><span style="font-weight: bold;">संत रविदास जी के राम प्रेम -</span><br /><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'अब कैसे छुटे राम रट लगी</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>प्रभु जी तुम चंदन हम पानी...।'</b></div><br /><span style="font-weight: bold;">आखिर में</span><br /><br /><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'होइहै वही जो राम रुचि राखा,</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>के करे तरफ़ बढ़ाए साखा।'</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>----------------------------------------------</b></div><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1uftz-9bRFIhFcMrEFGKKnYywjV6mUeW6mBoaHkvhAN1XFMU1nXlNIqqXJMR01vmcZm_S5eH3fHK7qk84ZDCL_8a0G-DJeVievDPRX8xFddFpyY0b6IkU3NP_ftWLDbnYb78k5CseDKY/s1600/Janak+Dev+Janak.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1uftz-9bRFIhFcMrEFGKKnYywjV6mUeW6mBoaHkvhAN1XFMU1nXlNIqqXJMR01vmcZm_S5eH3fHK7qk84ZDCL_8a0G-DJeVievDPRX8xFddFpyY0b6IkU3NP_ftWLDbnYb78k5CseDKY/s200/Janak+Dev+Janak.JPG" /></a><b><div style="text-align: right;"><b>लेखक परिचय:-नाम: <a href="http://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%9C%E0%A4%A8%E0%A4%95%E0%A4%A6%E0%A5%87%E0%A4%B5%20%E0%A4%9C%E0%A4%A8%E0%A4%95">जनकदेव जनक</a></b></div><div style="text-align: right;"><b>पता: सब्जी बगान लिलोरी पथरा झरिया,</b></div><div style="text-align: right;"><b>पो. झरिया, जिला-धनबाद</b></div><div style="text-align: right;"><b>झारखंड (भारत) पिन 828111,</b></div><div style="text-align: right;"><b>मो. 09431730244</b></div></b></div><div style="text-align: right;"><b><br /></b></div><div style="text-align: right;"><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div><b><a href="https://www.maina.co.in/">मैना</a>: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</b>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-64203860985876497492024-02-26T11:00:00.034+05:302024-02-26T11:00:00.118+05:30 दिन बहुराइल बा - सौरभ पाण्डेय<div style="text-align: center;"><b>दिन बहुराइल बा अब जाके</b></div><div style="text-align: center;"><b>सदियन के ऊँघी टूटल बा</b></div><div style="text-align: center;"><b>चमक उठल बा मन मरुआइल</b></div><div style="text-align: center;"><b>मनसायन जे घड़ी बनल बा<span style="text-align: left;">।</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>सूरुज के ना आवल लउके</b></div><div style="text-align: center;"><b>बेरा डूबल कहाँ बुझाओ</b></div><div style="text-align: center;"><b>आन्ही-पानी, ओला-पाला</b></div><div style="text-align: center;"><b>केकर ओ’रहन कवन दियाओ<span style="text-align: left;">।</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>अधमुअला अस रहे अजोध्या</b></div><div style="text-align: center;"><b>रोआँ-रोआँ प्रान बहल बा</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>पीढ़ी ना पीढ़ियन के चिंता</b></div><div style="text-align: center;"><b>बनल फाँस हिरदै में जामल</b></div><div style="text-align: center;"><b>ताकत टुक-टुक बरिसन बीतल</b></div><div style="text-align: center;"><b>रहल करेजा बाकिर तातल<span style="text-align: left;">।</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>गत्ते-गत्ते, रेसे-रेसे</b></div><div style="text-align: center;"><b>लोक राग के तान चढ़ल बा</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>मन में, तन में, जन में, कन में</b></div><div style="text-align: center;"><b>राम बिरल बन व्यापल बाड़े</b></div><div style="text-align: center;"><b>जे बन्हले मरजादा जग के</b></div><div style="text-align: center;"><b>ऊ दसरथसुत जनमल बाड़े<span style="text-align: left;">।</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>इचकी भर ई बात भुलाके</b></div><div style="text-align: center;"><b>निहतनियन के तींत बढ़ल बा</b><b>॥</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>तन से मनई मन से राछछ</b></div><div style="text-align: center;"><b>उतपाती अतताई पागल</b></div><div style="text-align: center;"><b>मन्दिर भर ना अहसासो के</b></div><div style="text-align: center;"><b>तुरला थुरला में बस लागल<span style="text-align: left;">।</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>जिद-जबरी के घटा-टोप बलु</b></div><div style="text-align: center;"><b>पाँच सदी के बाद छँटल बा॥</b></div><div><div style="text-align: center;"><b>---------------------------------------</b></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQgbDjQl8zUEd50FBWqi7aliq7RYP81_5bTddbxaHlhsnxYRap-D8zXshvwJBlWoYcHHvpwFee5KFWj7GIQSk2XuViBWZDTAIsNBcG8FJvCZg2bKzLVjNLQTVXSDHaaJKpHUkYn707zH8/s1600/%25E0%25A4%25B8%25E0%25A5%258C%25E0%25A4%25B0%25E0%25A4%25AD+%25E0%25A4%25AA%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25A3%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25A1%25E0%25A5%2587%25E0%25A4%25AF.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><b><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQgbDjQl8zUEd50FBWqi7aliq7RYP81_5bTddbxaHlhsnxYRap-D8zXshvwJBlWoYcHHvpwFee5KFWj7GIQSk2XuViBWZDTAIsNBcG8FJvCZg2bKzLVjNLQTVXSDHaaJKpHUkYn707zH8/s1600/%25E0%25A4%25B8%25E0%25A5%258C%25E0%25A4%25B0%25E0%25A4%25AD+%25E0%25A4%25AA%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25A3%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25A1%25E0%25A5%2587%25E0%25A4%25AF.jpg" /></b></a><b></b></div></div><div><div style="text-align: right;"><b>लेखक परिचय:-</b></div><div style="text-align: right;"><span><b>नाम: सौरभ पाण्डेय</b></span></div><div style="text-align: right;"><span><b>एम-2 / ए-17, ए.डी.ए. कौलोनी</b></span></div><div style="text-align: right;"><span><b>नैनी, इलाहाबाद -211008 (उप्र).</b></span></div><div style="text-align: right;"><span><b>सम्पर्क - 09919889911</b></span></div><b><br /><br /><br /><br /><br /></b><div style="text-align: left;"><b><a href="https://www.maina.co.in/">मैना</a><span>: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></b></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-67513104855971755872024-02-26T10:30:00.004+05:302024-02-26T11:13:20.715+05:30माता सीता के परित्याग - डा. उमेश जी ओझा<div style="text-align: center;"><b>मोरे हित हरि सम नहि कोऊ।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>एहि अवसर सहाय सोई होऊ।।</b></div><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">आज पूरा देश राम नाम से गुंजयमान बा। चारो तरफ राम नाम के झंडा लहरत बा। देखला से साफ बुझात बा की भगवान राम आजूये वनवास से आइल बानी।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">जी राम जी अयोध्या में रहि के भी कैदी के रूप में रहनी। आज उन्हा के आजादी मिल गइल। अपने सभे बढ़िया से जानत बानी की राम के बिना रामायण अधूरा बा , सीता के बिना प्रभु राम। जब अयोध्या नगरी प्रभु खातिर पराया बन गइल रहे तब माता सीता राम की परछाई बन गईल रही।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">अपने सभे के त मालूम ही होयी की प्रभु राम जब वनवास से लौटनी त अयोध्या में सीता माता के पवित्रता प सवाल उठे लागल। कुलटा के लांछन भी लागे लागल ।लोक कटाक्ष सुनत सुनत प्रभु श्रीराम जी माता सीता के जंगल में छोड़े के आदेश दे दिहानी। आपन पिता तुल्य भईया के आदेश पा के लक्ष्मण जी माता सीता के जंगल में छोड़ अईनी।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">ओकरा बाद माता सीता के आपन पति प्रभु श्री राम से दूर जंगल में रहे के पडल।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">का अपने सभे के मालूम बा की ई सभ एगो सुगा (तोता) के श्राप के वजह से भईल। वनवास से लौटला के बाद एगो धोबी के कहला प माता सीता के रामसे अलग रहे के पड़ल रहे।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">रामायण में कहल गईल बा की माता सीता जब छोट रहली, तब एक दिन आपन सखियन के साथ बगीचा में खेलत रही । तबही उनक नजर एगो सुगा के जोड़ी प पड़ गईल।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">देखली की सुगा़ के जोड़ी आपस में कुछ बात करत बाड़े । येह प माता सीता ऊ लोग के लगे जाके चुपके से ऊ लोगन के बात सुने लगली। सुग़ा के जोड़ी में सुगा आपन सुगनी से कहत रहे की जानत बाडू प्रिये भविष्य में राम नाम के एगो प्रतापी राजा होईहन। जिनकार विवाह खूब सुंदर राजकुमारी सीता से होई।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">लुका के सुनत माता सीता ऊ लोगन से पुछली कि ई सभ बात तू लोगन के बतावल ह। येह प सुगा कहले की ऊ लोग महर्षि वाल्मीकि के मुंह से ई सभ बात सुनले बा। महर्षि वाल्मीकि आपन आश्रम में शिष्यन के ई सभ बात बतावात रही। त लोग वोहिजे पेड़ प बईठल रहे लोग त सुनले बा।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">तब माता सीता ऊ सुग़ा लोग से कहनी की जवन राजकुमारी के बात करत बा लोग, ऊ राजकुमारी उहे हई।ई सभ बात सुनिके सुगा लोग घबरा गईल। सुगा कहले कि हमनी के उड़ के कहीं दूर जात बानी जा। यहीजा ना रहब जा और ना आईब जा। येह प माता सीता ऊ लोग के रोक दिहली कहली ऊ उलोग के अपना लगे रखी हे। येह प सुगा कहले कि ऊ लोग आजाद पंछी बाड़न। कवानो पिंजरा में बंद होके ना रह पाईब। माता सीता कहनी कि ऊ अवरू बात सुनल चाहत बानी। येह से ऊ ना जाए दिहे। सुगा के जोड़ी खूब विनती कईलस बाकी माता सीता टस से मस ना भईली। बाद में माता सीता सुगा से कहली कि ठीक बा उनका के छोड़त बाड़ी। बाकी सुगनी के त अपना पास रखिहे।</div></span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">सुगा कहले की उनकर पत्नी सुगनि गर्भवती बाड़ी , अईसन हालत में ऊ लोगन के अलग मत करि दूनो के साथे रहे दिहि। बाकी माता सीता ऊ लोग के एको बात ना सुनली। सुगा के छोड़ दिहली, बाकी सुगनी के आपन महल में बंदी बना लिहली।</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">सुगा, आपन सुगनी के वियोग सह ना सकले। मरते मरते सुगा माता सीता के श्राप दे दिहले की जईसे आज ऊ आपन जीवनसाथी के वियोग सह रहल बाड़े, ओसही उहो एक दिन आपन पति के वियोग सहिए। ओकरा कुछ समय बाद सुगा आपन प्राण त्याग दिहले।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">माता सीता के जब पता चलल त उनका भी बहुत दुख भईल । मगर अब बहुत देर हो चुकल रहे। कहल जाला की यही श्राप के कारण माता सीता के आपन पति प्रभु श्रीराम से दूर जाके महर्षि वाल्मीकि के आश्रम में रहे के पडल।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">दरअसल, प्रभु श्रीराम रावण वध कके 14 वर्ष के वनवास खत्म कइला के बाद माता सीता आ भाई लक्ष्मण के साथ अयोध्या लौटनी। ओकरा बाद अयोध्या के कुछ लोग सीता के पवित्रता पर सवाल उठावे लागल।</div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">एगो धोबी भरल सभा में माता सीता के निंदा कइलस। ओकरा बाद श्रीराम प्रजा के विचार ध्यान में राखत आपन पत्नी सीता के महल से बाहर निकल के जंगल में रहे के आदेश दे दिहानी। ओह समय माता सीता गर्भवती रहनी। ऊ वाल्मीकि जी के आश्रम में ही आपन पुत्रन लव और कुश के जन्म दिहली। लोग कहेला कि जवन धोबी के कहला प श्रीराम के आपन पत्नी के छोड़े के पड़ल , ऊहे पिछले जन्म में सुगा रहे जे माता सीता के श्राप देले रहे।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">-------------------------------------</div></span><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKyORKbmvN0hRFazNYHUffNQRbt3cLLLgBw-eT1TH9L9_hlEdDo2P9yAri6NgleI_l8Ed-Ba3fxBetENJ_SVti8VhxMeTE932J9Bh8Qpq6AYXbn1CmmZdl6GbtvsmDbZ_8EAusSwEOfjIA3q4Glkf0UW0lgYJPiU4EGOAtRkmATXRcEy9T-KXcfZd5mHs/s1063/Umesh%20Ji%20Ojha.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="990" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKyORKbmvN0hRFazNYHUffNQRbt3cLLLgBw-eT1TH9L9_hlEdDo2P9yAri6NgleI_l8Ed-Ba3fxBetENJ_SVti8VhxMeTE932J9Bh8Qpq6AYXbn1CmmZdl6GbtvsmDbZ_8EAusSwEOfjIA3q4Glkf0UW0lgYJPiU4EGOAtRkmATXRcEy9T-KXcfZd5mHs/w186-h200/Umesh%20Ji%20Ojha.jpg" width="186" /></a></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">लेखक परिचय:- नाम: <a href="http://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%A1%E0%A4%BE%20%E0%A4%89%E0%A4%AE%E0%A5%87%E0%A4%B6%E0%A4%9C%E0%A5%80%20%E0%A4%93%E0%A4%9D%E0%A4%BE">डाo उमेशजी ओझा</a></div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">पत्रकारिता वर्ष १९९० से औरी झारखण्ड सरकार में कार्यरत</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">कईगो पत्रिकन में कहानी औरी लेख छपल बा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">संपर्क:-</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">हो.न.-३९ डिमना बस्ती</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">डिमना रोड मानगो</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">पूर्वी सिंघ्भुम जमशेदपुर, झारखण्ड-८३१०१८</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">ई-मेल: kishenjiumesh@gmail.com</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">मोबाइल नं:- 943134743</div><div style="text-align: right;"><br /></div></span><br /><div style="text-align: left;"><a href="https://www.maina.co.in/" style="font-weight: bold;">मैना</a><span style="font-weight: bold;">: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-59790749770475765192024-02-26T10:00:00.003+05:302024-02-26T10:00:00.123+05:30 रामजी - विद्या शंकर विद्यार्थी<div style="text-align: justify;"><b>रामजी आउर केहू ना हमरा गाँव में के एगो आदमी के नाम ह। आ ई रामजी केहू के जरताह आंँखीं से कबो ना ताकस। खेतिहर आदमी हवन।बधार के चारों सिवान में खेत हइन। इनिकर खेत में ट्रैक्टर घुमल हो जाला त अन्हको खेत में घुमा जोत देलन।खालि कहला के देरी होला। केहू के हाथ सकेती रहलो पर काम चला देलन। ई बात लेके कि दस मन हो जाई समय से रोपला पर त गांवे के आदमी खुश रहिहें। हमार का लागत बा एह में। फायदा में फायदा बा, आदमी के खुश रहला के फायदा।</b></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>रामजी के घर गाँव के बौली पर बा। ई बात एह लेके कहे के परता कि केहू भरम में मत रहे कि कवन रामजी के बात होत बा।आउरो गांँव में रामजी होइहें, एह में दु राय नइखे बाकि ओह गाँव में बौली ना होई। से लेके पका हो गइल कि हमरे गाँव के रामजी के बात होता। आउर गाँव के रामजी हमरा गाँव के रामजी के छाती तान के बरोबरी ना नू करिहें कि आन के सहायता में दिल खोल के मदत कर दिहें। मूस बिलाई के लोग खेला कर दिही, मूसवा केनिओ जाई त बिलइया अइसन बचवा के चबा जाई लोग। ई त बा आज काल्ह के संघतियावँ। दाव के इयारी बा दाव से।</b></div></b><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>एक साल के बात ह कि रामजी के अइन खेती के मौका पर तबीयत खराब हो गइल। गाँव के रूहेला लोग मसखरी करे आ टोन कसे लागल कि मल्लाहवा रे केतना पानी, त मल्लाहवा कहलस पार करी सेही जानी। ना एहीजा मल्लाहवा रहे ना पानी, रहे त एहीजा गाँव के तपाकी लोग। ना जेकरा राह फूंके आवे ना चले। आन के नीमन सुझाव का दिही।खाए रोटी आ लगावे के नून सबका ना होला। नून लगावे के जगह घाव पर दरे लागेला। रामजी दरस ना, नून में मिले सिवा।</b></div></b><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>रामजी से बिसुन कहलन -"चाचा, चिंता जन करिह खेती कइसे होई, हम ठाड़ होके कराइब।" सेही भइल। रूहेला लोग ताकत रह गइलन आ खेती हो गइल।</b></div></b><div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><b><div style="text-align: justify;"><b>बिशुन काहे ना अंटिहें रामजी के।एहू में सुबहान बा। बिशुन के बेटी के शादी रहे। हित तय रकम से आगे मांगे लागल। ई त पत्थल त हाथ दबइले समान रहे। हर चीज के सट्टा बेयाना दिआ गइल रहे, बिशुन आगे-पीछे ताकस त केहू मददगार ना रहे। रात में भगजोगनी लउकन स आ दिन में हँसे ओला लोग। रामजी के एह बात के जानकारी लागल त बिशुन के दुआर पर जुट गइलन। बिशुन उदास रहन। उनुका के उदास देख के रामजी कहलन - "काहे बिशुन, उदास काहे बाड़ऽ होॽ " बिशुन गमछी के कोर से डबडबाइल आँख पोंछत कहलन -" का कहीं रामजी भइया, हित हमरा के भंवरजाल में डाल देले बा, हम एह चकोह से कइसे उबरीं इहे नइखे बुझात हमरा।"</b></div></b><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>"जब तोहरा नइखे बुझात तो हमरा बुझात बा न, तूँ हमार बिलात खेती सम्हार देलऽ, इहो त इज्जत के खेती ह। तोहार इज्जत आ हमार इज्जत बांटल नइखे। भंवरजाल के चिंता छोड़ऽ।" रामजी अपना किशुन चिंते खा गइलन। दुआरे बारात लागल कि गाँव के लोग देखते रह गइल।</b></div></b><div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><b><div style="text-align: justify;"><b>ई रामजी बनवास ना गइलन। सेबरी के बइर ना खइलन आ केवट से गोड़ ना धोअइलन। बाकि गाँव में रह के सबकर सरधा के स्वीकार करत रहेलन आ किशुन अइसन भंवरजाल में फँसल आदमी के बेटी के बिआह जन रूके मौका के मोहड़ा पर ठाड़ रहेलन। एतना कइला के बाद ई हम ना राखेलन कि हम बहुत कुछ कर दिहलीं। एह से गाँव-ज्वार के समझदार लोग कहेला कि मिलनसार हिरदय के आदमी के नाम ह रामजी।</b></div><div style="text-align: center;"><b>---------------------------</b></div></b><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzW4m4BtLJzXIKC_jjybaCx5KQZJKvpuPNqdZhusLUHqPsLkKZFcUiDhXXys_5oiyNeT_du7YVMOXxX9Pp1jrMzdsCESRHAZLiyWpyFVMfBwnJe6XOKYoAOwhbpfj93u947p3kpDogRmY/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzW4m4BtLJzXIKC_jjybaCx5KQZJKvpuPNqdZhusLUHqPsLkKZFcUiDhXXys_5oiyNeT_du7YVMOXxX9Pp1jrMzdsCESRHAZLiyWpyFVMfBwnJe6XOKYoAOwhbpfj93u947p3kpDogRmY/" /></a><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>लेखक परिचयः</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>नाम: <a href="https://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%B5%E0%A4%BF%E0%A4%A6%E0%A5%8D%E0%A4%AF%E0%A4%BE%20%E0%A4%B6%E0%A4%82%E0%A4%95%E0%A4%B0%20%E0%A4%B5%E0%A4%BF%E0%A4%A6%E0%A5%8D%E0%A4%AF%E0%A4%BE%E0%A4%B0%E0%A5%8D%E0%A4%A5%E0%A5%80">विद्या शंकर विद्यार्थी</a></b></div><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>C/o डॉ नंद किशोर तिवारी</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>निराला साहित्य मंदिर बिजली शहीद</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>सासाराम जिला रोहतास ( सासाराम )</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>बिहार - 221115</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b>मो 0 न 0 7488674912</b></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><br /><br /><br /><div style="text-align: left;"><a href="https://www.maina.co.in/" style="font-weight: bold;">मैना</a><span style="font-weight: bold;">: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></div></div></div></div></div></div></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-54296456539328214202024-02-26T09:30:00.003+05:302024-02-26T09:30:00.123+05:30अवधपुरी अईलन अवधऽ बिहारी - संजय कुमार ओझा<div style="text-align: center;"><b>अवधपुरी अईलन अवधऽ बिहारी हो,</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>बलिहारी जाईं ना।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>चलऽ आरती उतारीं हो,</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>बलिहारी जाईं ना।।</b></div><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">माई कोसिला जी के हियरा जुड़ाईल,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">भरतऽ भुआली जी के मनसा पूराईल,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">चलीके खुशीआ मनाई हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">चलऽ आरती उतारीं हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">राम जी पहीनीहें आजु अयोध्या के ताज,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">चंवर डोलाई लखन जी करीहन नाज,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रानी बनिहें जनकदुलारी हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">चलीके नज़र उतारी हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">अयोध्या में जुटल सब वीर बलवान,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">अंगदऽ बिभीसन संगे श्री हनुमान,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">पईहन आसनऽ सजाईं हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रहिया फूलवा बिछाईं हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">सरजूग के पानी आजु मारऽता उछाह,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">नगर निवासी के नाहीं हरखा के थाह,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">“संजय” कर जोरी करिहें पूजाईं हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">मिली जुली दीयरी जराईं हो,</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">बलिहारी जाईं ना।।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">---------------------------</div></span><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9JuamNcsAVvGxcTgwmNvWMhBs020AYNunlQIFSGpLTI_NHvtOZTIUq7X_nesSAPVLTzEN7q7KFv1HbzjbuKY7ZyOAxkRsOt-OtIx7ibOjzR-0rQOPoohRQKKlh-bnGM7ahqdq-tyXB5A/s1600/%25E0%25A4%25B8%25E0%25A4%2582%25E0%25A4%259C%25E0%25A4%25AF+%25E0%25A4%2595%25E0%25A5%2581%25E0%25A4%25AE%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25B0+%25E0%25A4%2593%25E0%25A4%259D%25E0%25A4%25BE.jpg" style="clear: left; float: left; font-weight: bold; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9JuamNcsAVvGxcTgwmNvWMhBs020AYNunlQIFSGpLTI_NHvtOZTIUq7X_nesSAPVLTzEN7q7KFv1HbzjbuKY7ZyOAxkRsOt-OtIx7ibOjzR-0rQOPoohRQKKlh-bnGM7ahqdq-tyXB5A/s200/%25E0%25A4%25B8%25E0%25A4%2582%25E0%25A4%259C%25E0%25A4%25AF+%25E0%25A4%2595%25E0%25A5%2581%25E0%25A4%25AE%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25B0+%25E0%25A4%2593%25E0%25A4%259D%25E0%25A4%25BE.jpg" /></a><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">लेखक परिचय:-</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">नाम: संजय कुमार ओझा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">गांव+ पोस्ट: धनगड़हाँ</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">जिला: छपरा (बिहार)</div></span><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">पेशा: इंजिनियर</span></div></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;"><br /></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;"><br /></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;"><br /></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;"><br /></span></div><b><div><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div><br /><br /><a href="https://www.maina.co.in/">मैना</a>: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</b><br />मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-89906426323139930502024-02-26T09:00:00.101+05:302024-02-26T09:00:00.336+05:30राममड़इया गह-गह करे - भगवती प्रसाद द्विवेदी <div style="text-align: justify;"><b>राम-राम भाई-बहिन सभे!</b></div><b><div style="text-align: justify;"><b>रामजी अब टेन्ट से घरे लवटि अइनीं आ प्रान-प्रतिष्ठा का बाद जन-जन में बेयापे लागल बानीं। राममड़इया गह-गह करे लागल बा। जे सवाल उठावत बा, ओकर त बाते दीगर बा। 'जे मोरा राम के ना, से कवना काम के!' जब ले सांस,राम से आस। जब सर्वोच्च न्यायालय के फैसला अयोध्या राम मंदिर के पच्छ में आइल आ पछिला पांच अगस्त के मंदिर निरमान के दिसाईं भूंइ पूजन भइल, राम के चरचा फेरु से जन-जन के जबान पर आ गइल। अइसन लागल, जइसे बरखा में भींजत, वने-वने भटकत राम घरे आ गइल होखसु। ई कइसन संजोग बा कि एगो लोकगीत में राम के मुकुट, लछुमन के पटुकवा (दुपट्टा) </b><b>आ सीता के मांग के सेनुर भींजे के चरचा बा, फेरु त राम के घरे लवटे के जिकिर होत बा:</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'मोरे राम के भींजे मुकुटवा,</b></div><div style="text-align: center;"><b>लछुमन के पटुकवा,</b></div><div style="text-align: center;"><b>मोरी सीता के भींजे सेनुरवा</b></div><div style="text-align: center;"><b>कि राम घरे लवटहिं ।'</b></div></b><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>एक बेरि फेरु दूरदर्शन पर रामायण के लवटानी का भइल कि सउंसे लोक राममय हो गइल। हमनीं के लोक राम से बड़हन राम के नांव के मानेला आ ओकर भरपूर आस्था बा कि एह कलजुग में जोग, जगि आ धेयान से बढ़िके राम-गुन गवला के महातम बा। एही से गांव से लेके नगर-महानगर ले दुर्गा पूजा आ दशहरा का बादो </b><b>रामलीला के अभिभूत करेवाली परिपाटी रहल बा। काशी में रामनगर के रामलीला ओइसहीं मशहूर बा, जइसे मीरजापुर के कजरी -</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'लीला रामनगर के भारी,</b></div><div style="text-align: center;"><b>कजरी मीरजापुर सरनाम!'</b></div></b></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>दरअसल भोजपुरी लोक के कन-कन में राम बेयापेलन। होत फजीरे एक-दोसरा से हाथ जोरिके 'राम-राम ' होला। आखिरी सांस ले इहे अरज कइल जाला -</b></div></b></div><div><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'राम के नाम हृदय में धरो, न सरै, न गलै, नहिं होत पुराना!'</b></div><div><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>हरदम चिरनवीन रहेला ई राम नाम। तबे नू मरला का बादो इहे आवाहन कइल जाला 'राम नाम सत् है!'</b></div><div><b><br /></b></div><div><div style="text-align: justify;"><b>जन-जन में जवन राम रमल बाड़न, ऊ महाराजाधिराज का रूप में राज करेवाला राम ना हउवन। ऊ त वने-वने भटकत राम के पूजेला, सीता का वियोग में रोवे-कलपे वाला राम के देखिके लोर बहावेला। लोक के नायक हउवन रावन समेत तमाम दईंतन के सरबनास करेवाला राम। ताड़का के बध आ अहिल्या के उद्धार करेवाला राम। सबरी के जूठ बइर खाए वाला राम। दलित निषाद ,केवट से दोस्ती निबाहेवाला राम। हरेक परानी में ऊ ओही राम के जोहेला। तबे नू गोसाईं जी के कहनाम रहे - </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'सियाराममय सब जग जानी, करहु प्रणाम जोरि जुग पानी ।' </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>एही पानी से भरल-पुरल परानी के लखिके संत रैदास बेरि-बेरि गोहरवले रहलन-</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'प्रभु जी, तुम चंदन, हम पानी!</b></div><b><div style="text-align: center;"><b>प्रभु जी, तुम दीया, हम बाती।'</b></div></b></div><div><b><br /></b></div><div><div style="text-align: justify;"><b>बेगर पानी में रगरले ना चंदन से गमक मिली, ना बाती बिना दीया से अंजोर। एही से राम लोक में रमल बाड़न आ लोक अपना भीतर पइसल राम में रमल रहेला।</b></div><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ओही लोक के प्रतीक रहलन मंगनी बाबा। टीका-फाना कइले आ कांख में झोरी दबले ऊ भीखि मांगसु ।हरेक दुआर पर जाते ऊ शुभकामना देसु - </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div><div style="text-align: center;"><b>'राम मड़इया गह-गह करे, चारो कोन दरब से भरे, लाख कोस पर दीया जरे!'</b></div><b><br /></b></div><div><b>उन्हुकर मए तुकबंदी रामे से शुरू होत रहे आ जिनिगी के सभे किछु ऊ रामे के निछावर कऽ देत रहलन।जइसहीं ऊ आवसु, लोग-लरिका चारू ओरि से घेरि लऽ स। ऊ झूमि-झूमिके गावे लागसु -</b></div><div><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'राम नाम लड्डू, गोपाल नाम घीव</b></div><div style="text-align: center;"><b>हरि नाम मिसिरी, घोरि-घोरि पीव!'</b></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>ई चिरई रूपी जीव त रामे के हऽ आ ई खेत रूपी संसारो रामे के। फेरु का पूछेके बा - </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'रामे के चिरई, रामे के खेत, खा लऽ चिरई भरि-भरि पेट!'</b></div></b></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>मंगनी बाबा जवन किछु मांगसु, रामे के नांव पर। जवन किछु कहसु, रामे से जोड़िके। उन्हुका अधिका ना, खाली पेट भरिके परवाह रहत रहे। ऊ इहो कहसु - </b></div></b></div><div><b><br /><div style="text-align: center;"><b>'ना मांगिले हाथी-घोड़ा, ना मांगीं अशरफी,</b></div><div style="text-align: center;"><b>रामजी के नांव मांगीं पेटवा के खरची!'</b></div></b></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>मंगनी बाबा नियर सउँसे भोजपुरी लोक राममय रहल बा आ ओकरा जिनिगी के आधार राम गुन गावल रहल बा। तबे नू ऊ नित नवीन राम के नांव हिरदया में बसवले राखेला -</b></div></b></div><div><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'राम के नाम हृदय में धरो, न सरै, न गलै, नहिं होत पुराना!'</b></div><div><b><br /><div style="text-align: center;"><b>'उलटा नाम जपत जग जाना, बाल्मीकि भए ब्रह्म समाना।'</b></div></b></div><div><b><br /></b></div><div><div style="text-align: justify;"><b>कहल जाला कि 'मरा-मरा' जपत-जपत डकइत बाल्मीकि 'रामायण ' रचिके अमर महाकवि हो गइलन।भोजपुरिया समाज कबो मरण से ना त डेराला, ना अमरता का पाछा भागेला। एही से ओकर जिनिगी जियतार बनल रहेला -</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><b><div style="text-align: center;"><b>'मरण को जिसने बरा है, उसी ने जीवन भरा है।'</b></div></b></div><div><b><br /><div style="text-align: justify;"><b>शक्ति के आराधना रामोजी ओह घरी कइले रहलन, जब रावन का संगें उन्हुकर निरनायक लड़ाई होत रहे आ राम-रावन के महासमर अनिर्णित रहि गइल रहे। राम रात में दैवीय शक्ति के आराधना शुरू कऽ दिहलन। देवी के चरन में एक-एक कऽके सइ गो फूल चढ़ावे के रहे, बाकिर एगो फूल कम परि गइल। रात में सूतल कुदरत से कइसे फूल तूरल जा सकत रहे? गुनावन में परल राम के मन परल कि माई कोशिला </b><b>उन्हुका के 'राजीव नयन 'कहत रहली। जरूर उन्हुकर आंखि कमल लेखा होई। सोचिके ऊ एगो आंखि निकालिके देवीमाई के समर्पित कइल चहलन। जइसहीं ऊ आंखि निकाले खातिर तलवार उठवलन, एकाएक परगट होके माई भगवती उन्हुका जीत के वरदान देत उन्हुके में समा गइली ।</b></div><br /></b></div><div><div style="text-align: justify;"><b>महाप्राण निराला के अमर रचना 'राम की शक्ति-पूजा' एही भाव भूंइ प रचाइल रहे, जवना के आधुनिक रामचरितमानस मानल जाला। ओह में देवी के राम खातिर उद्गार रहे -</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>'साधु साधु साधक! धीर धर्म धन्य राम!</b></div><b><div style="text-align: center;"><b>कह लिया भगवती ने राघव का हस्त थाम</b></div><div style="text-align: center;"><b>होगी जय, होगी जय हे पुरुषोत्तम नवीन!</b></div><div style="text-align: center;"><b>कह माता शक्ति राम के बदन में हुई लीन।'</b></div></b></div><div><br /><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>आजुओ नवरात्र में शक्ति-साधना के परंपरा कायम बा।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>जब राजघराना के बात आवेला त खंजड़ी बजावत बालक राम के आवाज सुनिके ऊ हिरनी बेयाकुल हो जाले, जवना के संतान मिरिगा शावक के शिकार कऽके ओकरे सुकवार चाम से खंजड़ी बनावल गइल रहे। पछिला दू साल कोरोना महामारी का चलते </b><b>नवरात्र के मोका पर भलहीं मंच प रामलीला ना भइल, बाकिर दूरदर्शन रामलीला जरूर देखवलस,नवकी पीढ़ी रामायण देखिके अभिभूत भइल। कहातो आइल बा -</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>'राम तुम्हारा चरित स्वयं ही काव्य है/ कोई कवि बन जाय, सहज संभाव्य है।' </b></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><b>आजुओ धनुर्धर वनवासी रामे लोकमानस के राजाराम बाड़न। तुलसियो बाबा 'कानन' के 'शत अवध समाना' कहले रहलन। लोक खातिर समर्पित लोक में रचल-बसल राम जब ले सृष्टि के अस्तित्व बरकरार रही, जन-जन में एही तरी रचल-बसल रहिहन आ आपन लोक आधारित भारतीय संस्कृति अइसहीं जियतार बनल रही, राममड़इया गह-गह करत रही। रामे के चिरई, रामे के खेत, खा ल चिरई भरि-भरि पेट ! राम नाम लड्डू, गोपाल नाम घीव, हरी नाम मिसिरी घोरि-घोरि पीउ! जै सियाराम!</b></div><div style="text-align: center;"><b>----------------</b></div></div><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWtndCwzF_eMmGSCb0fXaiBnGd7sqwlDw5BWGfSkghO4FqtDtMfiO5jvUjloTCHqJu4n2J4zr4biNuIuVv09rwRj4gz8KRfEw8-y_sG-gYfIr0vMPGHolPWHzZOIxXiG1IrEq8SEWLu58/s1600/Bhagawati+Prasad+Dwidevi.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWtndCwzF_eMmGSCb0fXaiBnGd7sqwlDw5BWGfSkghO4FqtDtMfiO5jvUjloTCHqJu4n2J4zr4biNuIuVv09rwRj4gz8KRfEw8-y_sG-gYfIr0vMPGHolPWHzZOIxXiG1IrEq8SEWLu58/s200/Bhagawati+Prasad+Dwidevi.png" /></a><br /><div style="font-weight: bold; text-align: right;"><b> <a href="http://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%AD%E0%A4%97%E0%A4%B5%E0%A4%A4%E0%A5%80%20%E0%A4%AA%E0%A5%8D%E0%A4%B0%E0%A4%B8%E0%A4%BE%E0%A4%A6%20%E0%A4%A6%E0%A5%8D%E0%A4%B5%E0%A4%BF%E0%A4%B5%E0%A5%87%E0%A4%A6%E0%A5%80">भगवती प्रसाद द्विवेदी</a></b></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">सर्जना, बिस्कुट फैक्ट्री मार्ग, </span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">निकट मगध आई टी आई, नासरीगंज, </span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">दानापुर, पटना-801 503 (बिहार)</span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">चलभाष: 9304693031</div></span><br /><div style="text-align: left;"><a href="https://www.maina.co.in/" style="font-weight: bold;">मैना</a><span style="font-weight: bold;">: वर्ष - 10 अंक - 121 (जनवरी 2024)</span></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-15394419861152370122024-01-25T08:30:00.006+05:302024-01-25T08:30:00.239+05:30भोजपुरी के एगो विशेष गजलगो: अरूण जी - कनक किशोर <div class="separator"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKVl_xoNY1Awqib6FHgOk5eyWGfj4GsI7iMx-QU_mmxjp_8NKySFk6OWkiCK8t2gbCV9cYFkyJi1P7Kb0EHdGXwsAhl6KrnEU2Wb9dhcyKr0Mf3-_EHhMDTEeFaVjzrOjgOkr8YcsmL1jSYeXLhfyDxsYbu0gdaiEzWl9OS_t9jdZUWtrQtHqdTlex94s/s1342/%E0%A4%97%E0%A4%9C%E0%A4%BC%E0%A4%B2%20%E0%A4%97%E0%A4%B5%E0%A4%BE%E0%A4%B9%20%E0%A4%AC%E0%A4%A8%E0%A5%80.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><b><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKVl_xoNY1Awqib6FHgOk5eyWGfj4GsI7iMx-QU_mmxjp_8NKySFk6OWkiCK8t2gbCV9cYFkyJi1P7Kb0EHdGXwsAhl6KrnEU2Wb9dhcyKr0Mf3-_EHhMDTEeFaVjzrOjgOkr8YcsmL1jSYeXLhfyDxsYbu0gdaiEzWl9OS_t9jdZUWtrQtHqdTlex94s/s320/%E0%A4%97%E0%A4%9C%E0%A4%BC%E0%A4%B2%20%E0%A4%97%E0%A4%B5%E0%A4%BE%E0%A4%B9%20%E0%A4%AC%E0%A4%A8%E0%A5%80.jpg" /></b></a></div><div style="text-align: justify;"><b>गजल मुहब्बत के गवाह रहल बा काहे कि गजल के जन्म मुहब्बते के कोंख से हऽ। एही से फारसी में एकरा के 'वाजनान गुफ्तगू' कहल जाला। बाकिर गजल जब अपना में जिनिगी के रंग, सामाजिक बदरंग, राजनीतिक कलंक आ व्यंग्य समेटले समय आ मानवता के बाति करत बढ़त सामने आवेला तऽ गवाह बन जाला लोक के। ओह गजलन में रउवा पढ़ सकत बानी आम जिनिगी में बिखरल दरद-पीड़ा के देख सकत बानी सामाजिक यथार्थ के बड़ा नजदीक से। अतने ना ऊ गजल आम मनई के मन में प्रस्फुटित आक्रोश के सामने रखत आगे के राह देखावेला, सुतल मनई के जगावेला आ एगो नया सूरज के आस देत लोक के गजल बन जाला। गवाह बन जाला समय के। हँ हम बात कर रहल बानीं गंगा प्रसाद अरूण के 'गजल गवाह बनी' गजल संग्रह के। गंगा प्रसाद अरूण तीन शब्द से बनल नांव ह 'गंगा', 'प्रसाद' आ 'अरूण' अउर ई तीनों लोक धरोहर हऽ। उहाँ के लेखनी से निकलल गजल के गांज में लोक उपस्थिति बा ओहि रूप में जइसन लोक के गजल होखे के चाहीं। गजलगो के कथन हऽ 'एह में सब तरह के सवाद मिली - प्रेम, राजनीति, परिवार, समाज, साहित्य के परपंच तक के '। उहाँ के कहत बानीं कि गजल के तकनीक हम ना जानीं बाकिर भोजपुरी गवाह बा कि गंगा प्रसाद अरूण भोजपुरी गीत आ गजल के क्षेत्र में एगो स्थापित हस्ताक्षरे ना हऽ, भोजपुरी गीत - गजल के पहचान हऽ।</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>'गजल गवाह बनी' में अरूण जी के चउवन गो गजल संकलित बा। एह संकलन में एगो अजगुत खूबसूरती बा - एकर हस्त लेख में प्रस्तुति, जे प्रिंटिंग के फेल करत नजर आवत बा। अरूण जी के लेखनी हरदम सांच के ओरि इशारा करेले। करे काहे ना। अनुभव के थाती जे उहाँ के हईं। ई बाति एह संकलन में खूब नजर आवत बा। एह संकलन के गजलन से गुजरला पर ई एहसास होत बा कि गजलगो के भीतर समाजिक आ सियासी बदलाव के देख मन में एगो टीस बइठल बा काई बन के ।एहसासन के तरजीह देवे वाला गजलगो के नजरिया बहुत कुछ समेटले बा अपना गजलन में बड़ी बारीकी से। ई पुस्तक के सार लेखक के शब्द उधार लेके कहब त कहब कि -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>सोन हरिन संहारिन धूप!</b></div><div style="text-align: center;"><b>पसरल ह हतियारिन धूप!</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>दहकत आँवाँ के तम्मू -</b></div><div style="text-align: center;"><b>जम बइठल बंजारिन धूप।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>साँस चले भाथी अइसन,</b></div><div style="text-align: center;"><b>भिच्छा प्रान, भिखारिन धूप।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>आजु एही धूप के बदलल रूपन के बीच आदमी जी रहल बा।</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>हम तऽ एह संकलन के सार संक्षेप में कहे खातिर अनिल कुमार श्रीवास्तव के गजल के नीचे लिखल शेर उधार लेल चाहब।</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>थक चुकी है बेतरह ये ज़िन्दगी</b></div><div style="text-align: center;"><b>दूर है मंज़िल बहुत ही, क्या करें।</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>कहकहों के बीच तनहा हम यहां,</b></div><div style="text-align: center;"><b>प्रेम के हैं कोष खाली, क्या करें।</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>अरूण जी एह संकलन के गजलन के माध्यम से जिनिगी के अनेक सवाद के चखावे के कोशिश कइले बानीं। समय के ताल पर अनुभव के लय में जिनिगी के कांट - पत्थर भरल राहि के परिचय बड़ा सुन्नर ढंग से देखे के मिलत बा उहो सरस आ सरल शब्दन में। आजु के सियासी लूट के चलन प गजलगो के शब्द -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>खुला साँढ़ अस चरनी अनकर अनघा अरथ अरजनी,</b></div><div style="text-align: center;"><b>कहवाँ - कवना बंक में कतना धइनी राजा जी!</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>उज्जर बकुला अइसन पोठिआ - गरई खूब गटकनी,</b></div><div style="text-align: center;"><b>सिंकिया से संगरा के बोझा भइनी राजा जी!</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>बाकिर लेखक जनता के ताकत बता दे रहल बा कि राजा जी के कि कतनो उड़ी रूप रंग बदल के लोकतंत्र में जनते सबसे ऊपर -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>कतनो हाँकी पीपर, पेसीं, टोना - बान चलाईं,</b></div><div style="text-align: center;"><b>खा जाई रउरा के जनता डइनी राजा जी!</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>आजु के सामाजिक परपंच आ आइल गिरावट पऽ गजलगो के बोल देखीं -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>अभी पंघत में परोसल आग - पानी का कहीं!</b></div><div style="text-align: center;"><b>काम कुत्सा कींच काँकर कूर कानी का कहीं!</b></div><div style="text-align: center;"><b>.........</b></div><div style="text-align: center;"><b>छेद करब हम खाइब जवने थारी में!</b></div><div style="text-align: center;"><b>केहू के कुछ ना बूझब बरिआरी में!</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>कोट - कचहरी - थाना हमरे पाकिट में,</b></div><div style="text-align: center;"><b>का कोई कर ली जी बीच बजारी में!</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>समय के साथ जिनिगी के बदलल रूप पऽ गजल का कह रहल बा देखीं -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>आग के झरना बनल ई जिन्दगानी देख लीं!</b></div><div style="text-align: center;"><b>साँस - सपना में समाइल बेईमानी देख लीं!</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>गुम भइल चाभी कि कुल संबंध बा ताला जड़ल, आपन आपन ना रहल तब तऽ गजलगो कह रहल बा -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>पहिले गोरा मुदई रहलें परदेशी,</b></div><div style="text-align: center;"><b>अब अपने लिहले लुकवारी,बाचा हो!</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>कुल जाना - पहिचाना लोग!</b></div><div style="text-align: center;"><b>लागेला बेगाना लोग!</b></div><div style="text-align: center;"><b>.....</b></div><div style="text-align: center;"><b>बहुते माँजे के कइलीं उतजोग हमीं,</b></div><div style="text-align: center;"><b>उनका मन पर पसरल काई ना जाई।</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>समाज के विद्रुपता पर गजलगो -</b></div><b><br /></b><div style="text-align: center;"><b>पूरा परिवेश जरा के</b></div><div style="text-align: center;"><b>आसन आसीन आदमी!</b></div><div style="text-align: center;"><b>पाठ सभ्यता के सिखावे</b></div><div style="text-align: center;"><b>संस्कारहीन आदमी!</b></div><div style="text-align: center;"><b>.......</b></div><div style="text-align: center;"><b>बोले - बइठे के सहूर ना,</b></div><div style="text-align: center;"><b>ऊ मुखिया - सरपंच भइल बा!</b></div><div style="text-align: center;"><b>....</b></div><div style="text-align: center;"><b>गाँव लुटाइल फूलन के!</b></div><div style="text-align: center;"><b>अबहीं राज बबूलन के!</b></div><div style="text-align: center;"><b>.....</b></div><div style="text-align: center;"><b>कवनो अइसन जगह बताईं</b></div><div style="text-align: center;"><b>जहवाँ हवसइ- हवाला नइखे!</b></div><div style="text-align: center;"><b>चान - सुरुज उनके घर बंदी,</b></div><div style="text-align: center;"><b>एने कहूँ उजाला नइखे।</b></div><b><br /> साहित्य के अँगना में तिकड़मियन के बोलबाला पऽ -<br /><br /></b><div style="text-align: center;"><b>भले रउरा रहीं जी नीक कागज पर सिआही से,</b></div><div style="text-align: center;"><b>बनी इतिहास में हमरे कहानी,बूझ लीं भइया!</b></div><div style="text-align: center;"><b>जरीं रउरा, बरीं इहवाँ हमीं बिन तेल - पानी के</b></div><div style="text-align: center;"><b>बिछल शतरंज, गोटी के जुटानी,बूझ लीं भइया!</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><b> प्रेम बिना गजल अधूरा रह जाला। प्रेम के बहत धार देखीं -<br /><br /></b><div style="text-align: center;"><b>बिछा के सेज पर सपना दुलार दीं तनिका,</b></div><div style="text-align: center;"><b>हिया के कोर से तोहरे पुकार हो जाला।</b></div><b><br /> खुशबू के का बात करीं जी, जहवाँ खाली सड़न - हाँच बा! ई गजलगो के कथन हऽ बाकिर अतनो पर निरास नइखे गजलगो सकारात्मक उर्जा से भरल नजर आ रहल बा रचनाकार डेग - डेग पर एह संकलन में -<br /><br /></b><div style="text-align: center;"><b>देश - दुनिया के पीर हर लीं जी!</b></div><div style="text-align: center;"><b>एक अइसन मधुर लहर दीं जी!</b></div><div style="text-align: center;"><b>.......</b></div><div style="text-align: center;"><b>उड़े के अबहियों त आसमान बाकी बा,</b></div><div style="text-align: center;"><b>नया एगो सूरज निकली, गजल गवाह बनी।</b></div><b><br /> प्रकृति के रंग के गवाहो बा ई संकलन -<br /><br /></b><div style="text-align: center;"><b>अमराई मोजर से, मधुरस टपकत होई,</b></div><div style="text-align: center;"><b>टुसिआइल बर -पाकड़, छतनार भइल होई!</b></div><div style="text-align: center;"><b>पतझर के मारल बन, कचनार भइल होई!</b></div><div style="text-align: center;"><b>कुछ अइसन फागुन के, दरबार भइल होई!</b></div><div style="text-align: center;"><b>.. .....</b></div><div style="text-align: center;"><b>भोर अबीरी भाल, परासी गाल सँवारे,</b></div><div style="text-align: center;"><b>अड़हुल ओठ,आँख सेमर ललिआइल हो!</b></div><b><br /></b><div style="text-align: justify;"><b>गंगा जस बहाव बा गजलन में, अरूण के लालिमा समेटले लोक प्रसाद रूप में गजल सजि के उपस्थिति बा एह संकलन में। गजल आ गजलकार के सफलता के मानक हऽ कि सहज रूप में मन गुनगुनाये लागे,जीभ सहजे स्वीकार कर ले। एह दूनों मानक पर अरूण जी के गजल खरा उतरत बा। गजलगो आपन संवेदना आ अनुभूति के गजल में बड़ी सहजता से बिना विद्वत्ता के प्रदर्शन के जीवंत करे में सफल रहल बाड़े एकर गवाह खुद गजल बाड़े सऽ। गजल में आइल प्रतीक पाठक के मनोभूमि पर सहजे प्रभाव डाले में सफल बा। गजलगो के गजलन में प्राकृतिक, राजनीतिक आ सामाजिक भावात्मक प्रतीक के प्रयोग गजलन के खूबसूरती बढ़ावे में कारगर साबित भइल बा। भाषा के सहजता आ भावात्मक प्रवाह संकलन के सफलता आ सार्थकता में सहायक बा जे अरूण जी के भोजपुरी के एगो विशेष गजलगो के रूप में भोजपुरी साहित्य में मजबूती से खड़ा करत बा। गजल के भाव - सौन्दर्य के भरपूर खेआल राखल गइल बा। अंत में अतने कहब ' गजल गवाह बनी ' एगो नयाब गजल संग्रह।</b></div><b><br />किताब के नाम - गज़ल गवाह बनी<br />रचनाकार - गंगा प्रसाद अरूण<br />प्रकाशक - लकीर प्रकाशन, जमशेदपुर<br />संस्करण - २०१८<br />मूल्य - २००/रू.<br />कुल पृष्ठ -६४<br /></b><div style="text-align: center;"><b>----------------</b></div><div style="text-align: right;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN7czfCaJ-V42kp50V4sto6ZCz_eADrnlHwXv08UsIjxe1j9YhrRZz1cv3QPjHM7sg3v0t19p8myoOeLtHK0X36PZlmsbr8FjP6OMLm14En3XNk_3rvvvjJRTGtHANDhfusnv8b3BV9Bk/s443/kanak+kishore.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><b><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN7czfCaJ-V42kp50V4sto6ZCz_eADrnlHwXv08UsIjxe1j9YhrRZz1cv3QPjHM7sg3v0t19p8myoOeLtHK0X36PZlmsbr8FjP6OMLm14En3XNk_3rvvvjJRTGtHANDhfusnv8b3BV9Bk/w200-h148/kanak+kishore.jpg" /></b></a><b><a href="https://www.maina.co.in/search/label/%E0%A4%95%E0%A4%A8%E0%A4%95%20%E0%A4%95%E0%A4%BF%E0%A4%B6%E0%A5%8B%E0%A4%B0" target="_blank">कनक किशोर</a></b></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-12939191430008481772024-01-11T20:25:00.003+05:302024-01-11T20:25:20.396+05:30प्यार होते सहूर आ जाई - सुभाष पाण्डेय<div style="text-align: center;"><b>ज्ञान गुन रीति लूर आ जाई।</b></div><div style="font-weight: bold; text-align: center;"><b>प्यार होते सहूर आ जाई।</b></div><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">डीठि लागल रही निसाना पर</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">कुछ ना कुछ तऽ जरूर आ जाई।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div> <span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जाम साकी शराब मौसम बा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">घूँट मारीं सुरूर आ जाई।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">झूठ के झूठ ना कहल जा त</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">साँच पर सब खसूर आ जाई।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div> <span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">जोन्ह के चान जनि बतावल जा</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">ना त ओकरो गरूर आ जाई।</div></span><div style="text-align: center;"><br /></div> <span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">रूप के बाग सींचि के राखीं</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">ना त पतझड़ हजूर आ जाई।</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: center;">----------------------------------</div></span><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyC2SeZHxbdHSaMXl5EmVHKDTuc2-Qwks6W7O1Ztq3QQ71z_J4xqXsLaZywF8ZaEmySaMCMeTLBeN3eIucFMD7lVcUth9Q0M45VQtEV8w2L7lOe1o33VuHNcxiNqYhZ2siDWoaJy0X1Ws/s200/image.png" style="clear: left; float: left; font-weight: bold; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyC2SeZHxbdHSaMXl5EmVHKDTuc2-Qwks6W7O1Ztq3QQ71z_J4xqXsLaZywF8ZaEmySaMCMeTLBeN3eIucFMD7lVcUth9Q0M45VQtEV8w2L7lOe1o33VuHNcxiNqYhZ2siDWoaJy0X1Ws/s0/image.png" /></a><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">सुभाष पाण्डेय</div></span><span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: right;">प्रधान सम्पादक, सिरिजन, भोजपुरी पत्रिका।</div></span><div style="text-align: right;"><span style="font-weight: bold;">मुसेहरी बाजार, गोपालगंज, बिहार।</span></div></div>मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5766880049298620909.post-25836149460914179642024-01-09T18:50:00.004+05:302024-01-09T18:52:27.499+05:30हरि भइया राम राम - जयशंकर प्रसाद द्विवेदी<div class="separator"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisS5c9e8KuudjCpcR9VECui_QaDPFJa_SvyM5NYljvgWiaqgOD-kCkV47MnxCHOubF5Nob__NlqkhyphenhyphenvRrRxYX94AQjNmEyb7gqFqkVzS61xzDiwANWZq5PKk7l0SURNgTVjJ60_GjRMcJzj1qLS6-2KXLOcVzr13Offloh_PNCa5LEH7D1fdn_7AYxqaE/s879/Hariram%20Dwivedi%20.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisS5c9e8KuudjCpcR9VECui_QaDPFJa_SvyM5NYljvgWiaqgOD-kCkV47MnxCHOubF5Nob__NlqkhyphenhyphenvRrRxYX94AQjNmEyb7gqFqkVzS61xzDiwANWZq5PKk7l0SURNgTVjJ60_GjRMcJzj1qLS6-2KXLOcVzr13Offloh_PNCa5LEH7D1fdn_7AYxqaE/s320/Hariram%20Dwivedi%20.jpg" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b>जब हम लइकई मे चउथी-पाँचवी मे पढ़त रहनी, ओह घरी रेडियो पर संझा के बेरा खेती-किसानी पर एगो प्रोग्राम आवत रहे, जवना के शुरू होते ई सुने के मिले “हरि भइया राम राम”। ओह प्रोग्राम मे खेती-किसानी के बाति के संगे गीत गवनई होखे, जवना के सुने खाति अगल–बगल के ढेर लोग जुटत रहने। कबों कबों रेडियो बन्न मिले त लोग बोलियो दें कि अरे चच्चा भा दद्दा रेडियवा के चालू करा, “हरि भइया” के आवे के बेरा हो गइल बा। हमहन लइका बुद्दि ई क़हत भाग जायल जाव कि चला लोग नाही त जरिकों हल्ला भइल त हमनियों के हरि भइया राम राम हो जाई। ई प्रोग्राम बरिसो बरीस रेडियो पर चलल। सुनत-सुनत मस्ती मे हमनियों के एक दोसरा क नाँव लेके भइया राम राम कहिके हंसत रहीं जा।एक दोसरा के ओकर नांव लेके फलाने भइया राम राम, फलाने भइया राम कूल्हि छोट छोट लइका एक दोसरा के बोले लगल रहलें। ओह कार्यक्रम के चलते सबही के लोकगीत उहो भोजपुरी सुने के मिल जात रहल, इहे कारन रहे कि संझा के बेरा जब समय हो जाय त सब केहु बेगर बोलवले जुट जात रहे।</b></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>एगो बड़ा सुखद घटना 2017 मे हमरा संगे घटल। हम बनारस मे अपने एगो रिस्तेदार किहाँ गइल रहनी। अचके मे एक दिन अग्रज डॉ अशोक द्विवेदी जी के फोन आइल आ हालचाल भइला के बाद जब हम बतवनी कि एह घरी हम बनारसे मे बानी त उ हमरा के एगो काव्य गोष्ठी मे आवे के कहलें। उनुकर आशीष पावे आ कुछ नया लोगन से मिले के लोभ मे हम हामी भर देहनी। आउर नियत समय पर उहाँ खाति हम एगो ड्राइवर आ अपने रिस्तेदार के संगे मिले खाति चल देहनी। बीच मे एगो जगह पर मिले के बात भइल, काहे से कि हम गोष्ठी वाला जगह ना जानत रहनी। ओह दिन इन्द्र देव आपन पूरा कृपा दृष्टि बनारस पर बनवले रहलें। बनारस के भीड़ भाड़ वाली सड़क से हमनी के नियत जगह पर पहुँच गइनी सन, जहवाँ डॉ अशोक द्विवेदी जी हमनी के जोहत रहनी। मुलाक़ात के संगे उनुकर आशीष लीहला के बाद हमनी के गोष्ठी वाला जगह खाति चल दिहनी सन। उहाँ पहुंचले के बाद पता चलल कि उ जगह भोजपुरी के एगो कवि विजय शंकर पांडेय जी के घर रहल। विजय शंकर पाण्डेय जी से हमार पहिले एकाध बेर मुलाक़ात भइल रहे। एही से उ हमरा के पहचान लीहने। हमनी के पहुंचे के पहिले उहाँ 4-5 लोग पहुँच चुकल रहने। डॉ अशोक द्विवेदी जी बारी-बारी से सबसे परिचय करवनी। एही क्रम मे जब आदरणीय हरीराम द्विवेदी जी के नाँव लीहने त हम तनिका चौंक गइनी, हमरे चेहरा के देखते उ हंसत बोल पड़ने “हरि भइया राम राम” वाला हरीराम द्विवेदी जी बानी। हमरे खाति त अचके मे उ दिन कबों न भुलाए जोग दिन बन गइल। हमरे मन मे खुसी के झरना फूट चुकल रहे।जेकर बोली सुन-सुन के लइकई बीतल होखे, भोजपुरी के ओह महान आतमा से मिले के सुयोग बनल भागि के बात होला। ओह सुखद पल के इयाद मन मे हर घरी ताजा बनल रहेले। एह घरी भोजपुरी खातिर आपन जिनगी अर्पित करे वाला लोगिन के बात होखी त पहिलका नाँव आदरणीय हरिराम द्विवेदी जी के ही आई। चलत-फिरत भोजपुरी साहित्य के मजगर बरगद के गांछी लेखा भोजपुरी के जीये वाला मनई, जेकर लीखल कई गो संस्कार गीत आम लोगन के गीत बन चुकल बाटे, 14-15 गो किताब के लिखे वाला संकोची सुभाव आ एगो लमहर शिष्य लोगन के शृंखला राखे वाला सोझबक मनई बानी द्विवेदी जी।</b></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>कवि गोष्ठी आदरणीय हरीराम द्विवेदी जी के अध्यक्षता मे शुरू भइल। माँ सरस्वती के प्रतिमा पर माला चढ़ा के आउर दियरी जरा के गोष्ठी के सुखद शुरुवात भइल। बनारस के सुविख्यात कवि लोगन के बीच मे कविता पढे के ई हमार पहिला अवसर रहे। ओह गोष्ठी मे हम आपन तीन गो भोजपुरी कविता पढ़नी, जवना के डॉ अशोक द्विवेदी, डॉ अर्जुन तिवारी जी के संगे आदरणीय हरिराम द्विवेदी जी के आशीर्वाद मिलल। गोष्ठी अनवरत आगे बढ़त रहल, गवें गवें उहाँ जुटल सब कवि लोग आपन-आपन कविता भा गीत पढ़ने। अध्यक्ष के नाते आदरणीय हरिराम द्विवेदी जी सबसे बाद मे आपन कविता, गीत सहित कई गो रचना सुनवलें। उहाँ उपस्थित सभे लोग आत्म विभोर होके उनुका सुनत रहे। जइसही एगो खतम होखे, दोसरा के माँग होखे लागे। घंटा भर ले इहे क्रम चलल, आदरणीय हरिराम द्विवेदी जी आपन कई गो गीत आ कविता सुनवनी।उनुकर एगो गीत जवन हमरा मन के झकझोरेले,उ भोजपुरियत आ लोक संस्कार के बचावे के खाति बा,संजोग से उनुका से सुने के मिलल-</b></div><div style="text-align: center;"><b>“अयना मे अंजोरिया बसाय रखिह</b></div><div style="text-align: center;"><b>ओके सगरी उमिरिया जोगाय रखिह</b></div><div style="text-align: center;"><b>रहि न पावे अन्हरिया कतौ मितवा</b></div><div style="text-align: center;"><b>अंगनइया मे दीयना जराय रखिह”</b></div><div style="text-align: center;"><b>----------------------------------</b></div><div style="text-align: center;"><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: "Open Sans"; font-size: 13px; font-weight: 400; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: justify; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; clear: left; float: left; margin: 0px 1em 1em 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijx8ATfMKYPsYNxgL4ADN7xwnTU87QMrTPH3ARng1aSMpFvF8_BDIO06cWjv-5rhO0gpj3jB8t3TNnmJ4nzMu6Bcx1YZewrsRYHE_bktM_rczO8y8LD6apIAxT6c9B2v73rwpYPPFkHnk/w200-h177/%25E0%25A4%259C%25E0%25A4%25AF%25E0%25A4%25B6%25E0%25A4%2582%25E0%25A4%2595%25E0%25A4%25B0+%25E0%25A4%25AA%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25B0%25E0%25A4%25B8%25E0%25A4%25BE%25E0%25A4%25A6+%25E0%25A4%25A6%25E0%25A5%258D%25E0%25A4%25B5%25E0%25A4%25BF%25E0%25A4%25B5%25E0%25A5%2587%25E0%25A4%25A6%25E0%25A5%2580.JPG" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; height: auto; margin: 0px; max-width: 97%; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;" width="200" /></b></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: "Open Sans"; font-size: 13px; font-weight: 400; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: justify; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><br style="margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s;" /></b></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: "Open Sans"; font-size: 13px; font-weight: 400; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: right; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;">जयशंकर प्रसाद द्विवेदी </b></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: "Open Sans"; font-size: 13px; font-weight: 400; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: right; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;">संपादक </b></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: "Open Sans"; font-size: 13px; font-weight: 400; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: right; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.5s ease 0s; vertical-align: baseline;">भोजपुरी साहित्य सरिता</b></div></div></b><br /><br /><br /><br /><br />मैना: भोजपुरी साहित्य क उड़ानhttp://www.blogger.com/profile/16024890770065793112noreply@blogger.com0